Skip to main content

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő 1990. szeptember 1-jei 34. számában az Ön tollából megjelent a „Legyen Justitia – vesszen a világ!” cikkben sommásan elítélő megállapítás hangzik el az ügyvédségről. Ezen megállapítást igen súlyos és igaztalan ítéletnek tekintem, úgy, ahogy a cikkben elhangzik, az egyszerűen nem igaz.

Annak ellenére, hogy az írás elsődleges témája nem az ügyvédség, bizonyos differenciálásra mindenképpen szükség lett volna. E levelemben az ügyvédség kommunizmusbeli történetét elemezni nem kívánom, az SZDSZ ügyvéd képviselői minden bizonnyal hű képet tudnak adni az elmúlt évtizedekről.

Röviden azért az leszögezhető, hogy a „szocialista főügyvédek” mellett egyáltalán nem lehet kiváltságosokról beszélni, az ügyvédség ugyanolyan megnyomorított volt, mint a társadalom sok más csoportja vagy rétege. Amennyiben tehát szerét ejtheti, úgy kérem, hogy szíveskedjék ezen „kiváltságos”, az SZDSZ-t nagy többségben támogató vagy vele szimpatizáló rétegről több különbségtevéssel írni.

Abszurd helyzet, hogy megtűrtből immáron felülvizsgált-elszámoltatott legyen.

Ajka, 1990. szeptember 10.

Tisztelettel:

Dr. Pataricza György ügyvéd,
az ajkai SZDSZ ügyvivője















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon