Skip to main content

Szent Isten, Gábor, hát ennyire?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mint a Hegyvidékben, a kerület lapjában írod, az IKV gyakorlatát vizsgálva feltűnt, hogy esetenként alacsony áron adtak bérbe telkeket, és sok a telekkönyvi rendezetlenség. „Ezért döntött úgy a testület, hogy ezeknek a telkeknek a kezelői jogát az IKV-tól megvonja.”

Gábor, valóban ezért vontátok meg a kezelői jogot? És valóban a „zöldövezeti jelleg megőrzéséért” vittétek be ezeket a telkeket egy „úgynevezett egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságba”?

A kft.-alapítást előkészítő ad hoc bizottság így fogalmaz: „Ezen eljárásra azért van szükség, hogy az önkormányzat rendelkezhessen az ingatlanok további sorsáról, de ne nyújtson támadási felületet arra, hogy közvetlenül saját részére rendezte a kezelői jogot.” Langmár Ferenc cikkére reagálva megkérded: „Vajon megrövidítettük-e ezzel a fővárost?” Hát, Gábor, szerintem igen.

Akkor bizonytalanodom el igazad felől, mikor a Hegyvidékben kijelented: „Az alapító okirat előírja, hogy a társaság csak a testület egyetértésével idegeníthet el ingatlant, ez biztosítja az ellenőrzést.” Ám az alapító okiratban még csak utalás sincs erre. A január 21-i zárt ülés jegyzőkönyvéből viszont az derül ki, hogy a törzstőke 25%-áig az ügyvezető önállóan köthet üzletet. A törzstőke – mint a körzeti adásban nyilatkozod – jelenleg kilencmilliárd forint.

A Beszélőben írod, hogy a XII. kerületi SZDSZ-csoportnak van egy „egyszemélyes plebejus szárnya”. Te ismered Mangel Gyöngyit, Kardoss Andrást, Szekeres Mónikát, Stoll Árpádot, és ismersz engem is. A kerületi csoport ügyvivői voltunk, s ugyan különböző indokokkal különböző időpontokban lemondtunk megbízatásunkról, de azért te ismersz bennünket. Hány személyes is ez a „szárny”?

Szóba hozod az SZDSZ szellemiségét is. Szerinted feltétlenül e szellemiség része, hogy a kerületi MDF elnökét kinevezzük egy olyan kft. vezetőjének, mely kft. kilencmilliárdos törzstőke felett rendelkezik a kerület vagyonából? A polgárok vajon Sebes Gábor személyére vagy az SZDSZ szellemiségére szavaztak? Ismerték személyedet, vagy inkább a „szellemiség” alapján szavaztak? És arra szavaztak-e, hogy a liberális többségű testület külön díjazásért kormánypárti ügyvezetőt alkalmazzon – kinek ez irányú alkalmasságát eddig nem volt módja igazolni? Ráadásul hosszabb időre szóló megbízással, mint a testületé?

Néhányan úgy véljük, hogy az SZDSZ szellemiségéhez jobban illett volna nem zárt ülésen dönteni a kerület pénzzé tehető ingatlanairól.

A kft. alapítását tárgyaló – utólagos – csoportgyűlésről idézem egyik tagtársunk véleményét „Kérem tisztelettel, erős a jog, de az erköcs még erősebb. Miért így kellett megtudnunk ezt a kft.-ügyet. Itt erkölcsről van szó.”

Így van, Gábor. Mindig erkölcsről van szó.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon