Skip to main content

Beszélő hetilap, 15. szám, Évfolyam 3, Szám 15

(Pál Péter): Szent Isten, Gábor, hát ennyire?

(Várhegyi Gábor): John Brown balladája, avagy Európa felé félúton

Újhelyi Attila: T. Beszélő!

Rózsa Edit: A postás és a kutya esete… avagy mitől hír a hír

Szabó Miklós: Ki parancsol a puskáknak?

Kőszeg Ferenc: ÁB–101 feltámadása

A Petőfi Csarnok pere a Beszélő ellen

Lehel László: Tisztelt Szerkesztőség!

–up [Upor Péter]: A minimális bizalom jegyében

Vajna János: Kurdok védőőrizetben?

Révész Sándor: Keserves krónika

: A kurd népesség lélekszáma

Roland Hofwiler: Európa sereghajtója?

Barcsi János: Bombák és záptojások

Ara-Kovács Attila: „Hiteles” honfoglalás

Bíró Béla: Védőháló nadrágszíjból?

Balla D. Károly: Szét és össze…

Jirina Siklová: „Ki ette meg az aranytojást tojó tyúkot?”

Jegyzetek a közép-európai nacionalizmus természetrajzáról

SZi. Zs.: Kalózkodás a biztosítási piacon

: [A legnagyobbak]

–eö– [Eörsi János]: Hívők és gyaurok

–upor–: Úttévesztés

: Létminimum most

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Felmondás a végeken

f–s: A köztársasági elnök Brüsszelben / A köztársasági elnök Párizsban / Parlamenti küldöttség Ausztráliában

Aczél Gábor: Mekkora legyen Budapest?

Bernáth Bea: A „seriffjelölt”

Török Monika: Hogyan lehet másképp iskolát csinálni? (II.)

Eörsi János: Hatpárti hisztéria

Donáth Ferenc: A tisztiorvosi törvény kapcsán

Bikácsy Gergely: Két április

Barna Imre: A szabadság levegője

T. G. Á. [Tóth Gábor Ákos]: Most akkor drágább lesz az Unicum?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon