Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

SZT-tiszt a Petőfi Csarnokban?

A múlt év tavaszán a Petőfi Csarnok pert indított az AB-Beszélő Kiadó ellen. Lapunk 5., 6., 7. számában (1990. február 12., 17., 24.) interjút közöltünk Bajcsi István főhadnaggyal, az állambiztonsági szolgálat volt tisztjével. Az interjú első részében Bajcsi egyebek közt az SZT-tisztekről, azaz szigorúan titkos állományú tisztekről beszélt: „Az adott intézménynél vezető beosztásban dolgozó olyan személyről van szó, aki egyúttal a szolgálatnak is titkos állományú tagja, tehát a vállalattól is megkapja a fizetését, meg a belügytől is. SZT-tisztek elsősorban a kémelhárítás szempontjából fontos helyeken vannak, pl. hadiüzemekben, de nem csak ott.”

Arra a kérdésre, hogy az ő munkaterületén, azaz a Budapesti Rendőr-főkapitányság állambiztonsági osztályának ifjúságvédelmi alosztályán volt-e SZT-tiszt, Bajcsi István így válaszolt:

„Igen, volt. A Petőfi Csarnok egyik magas beosztású alkalmazottja. Ahogy említettem, a mi alosztályunkhoz tartozott az ún. szervezetlen ifjúsági vonal. Nekik volt szükségük erre, mert a Petőfi Csarnokban megjelentek a korábban tiltott zenekarok, és egyébként is olyan kulturális élet folyik egy ilyen helyen, amire érdemes odafigyelni. Érdekességként megemlítem, hogy az SZDSZ és azt hiszem a szociáldemokrata párt megkereste ezt a tisztet, mert helyiséget akartak bérelni az intézményben. Ebből is látszik, hogy az emberek sokszor nem tudják, hogy kihez fordulnak, egyenesen belefutottak a karjaiba, és a következő héten már ott volt a jelentés nálunk, hogy ekkor és ekkor az SZDSZ ilyen nevű képviselője megkereste őt.”

Az interjúsorozat megjelenése után levelet kaptunk Lehel Lászlótól, a Petőfi Csarnok igazgatójától. Az intézmény vezetőségében az elmúlt két évben nem történt változás, tájékoztatott az igazgató, azaz a feltételezett SZT-tiszt a levél megírása idején is munkatársa a Petőfi Csarnoknak. „Az intézményt nem lehet irányítani olyan légkörben, amelyben a bizalmatlanság lett úrrá” – érvelt Lehel László, és kérte, találjuk meg a módját, hogy az SZT-tiszt lelepleződjék, vagy pedig ismerjük el, hogy „csak Bajcsi István fogalmazott pontatlanul, s a hír nem így igaz”. 1990. március 10-i számunkban közöltük a levelet, hozzáfűzve a szerkesztőségi kommentárt „A hír igaz, de sajnos nem tudunk segíteni. Bajcsi István egyetlen ügynököt sem hajlandó megnevezni.” Tudtuk, hogy Bajcsi súlyos államtitoksértést követne el, ha megnevezné az SZT-tisztet – ha egyáltalán tudja a nevét, hisz a jelentéseket az SZT-tisztek és a hálózati személyek mindig fedőnévvel, illetve kódszámmal írták alá. Ugyanakkor meg voltunk győződve róla: a főhadnagy közlései hitelesek. Ezért nem láttuk okát, hogy helyreigazítást közöljünk. Így került sor a perre, a Petőfi Csarnok személyiségi jogainak védelmében. A bíróság malmai lassan őrölnek. Az első tárgyalásra csak 1990 decemberében került sor.

Nem állítjuk, hogy szorongás nélkül vállaltuk a pert. Abban nem kételkedtünk, hogy Bajcsi a bíróság előtt is elmondja, arait egy éve nekünk mondott, de nem tudhattuk, vajon hisz-e neki a bíróság. És Bajcsin kívül más tanúra aligha számíthattunk. Ami a tárgyalóteremben elhangzott és az utána következő két hónapban történt, leginkább e sorok íróját lepte meg. Ehhez azonban vissza kell kanyarodnunk kissé az 1990-es év eseményeihez.

Bajcsival az ügyészségen

Néhány nappal a Duna-gate-ügy kirobbanása után, pontosan 1990. január 11-én ismeretlen férfi hívott fel. Fontos dokumentumokat akar átadni az ügyészségnek a Duna-gate-üggyel kapcsolatban, mondta, szeretné, ha jelen lennék az átadásnál. Találkozzunk a Katonai Ügyészség előtt a Fő utcában. A Fő utcáról már autón, fegyveres őr társaságában szállítottak át bennünket a Legfőbb Ügyészség Markó utcai épületébe. Útközben senki sem szólt hozzám, olyan érzésem támadt, hogy diszkrétren letartóztattak. Bent az épületben azonban Bajcsi főhadnagy – mert ő volt az ismeretlen telefonáló – a Végvári-ügyben is nyomozó katonai ügyész jelenlétében elmondta, vallomást akar tenni a BRFK állambiztonsági osztályán folyó alkotmánysértő tevékenységről és a néhány napja megkezdődött nagyarányú iratmegsemmisítésről. Bizonyítékul átad a főügyészségnek néhány, a megsemmisítés elől megmentett iratot. A hosszadalmas átadási processzus után aláírtam a jegyzőkönyvet, miszerint a főügyészség átvett tizenkét, 1989-ben kelt havi jelentést és mintegy ötven (mint most kiderült: pontosan 79) adatlapot. Az iratok tartalmáról természetesen fogalmam sem volt.

A titkos jelentések

A bírósági tárgyaláson Bajcsi elmondta, a BRFK III/III-A alosztály havi jelentéseiben, amelyeket ő készített el, több ízben szerepel a Petőfi Csarnok. A jelentések – ellentétben az alosztály egyéb irataival – nem semmisültek meg, ezeket adta át a Katonai Főügyészségnek.

Akár meg is semmisülhettek volna, véltem szkeptikusan, azokat az iratokat magunkfajta halandó sosem fogja látni. Mészáros Mátyás bíró úr azonban nem volt olyan kishitű. Intézkedett, hogy a bíróság kérje át a Katonai Főügyészségtől a tanúvallomásban említett iratokat. Első nekifutásra az akták nem kerültek elő, másodikra azonban igen. Az 1991. március 6-án megtartott második érdemi tárgyaláson a bíróság ismertette a Petőfi Csarnokra vonatkozó bizalmas információkat. Ezekhez a per résztvevői a bíróságon szabadon hozzáférhetnek. Időrendi sorrendben így következnek egymás után:

1989. május

„Karády Katalin” fn. tmb.

Operatív értékű jelentést adott P. Á. [eredetiben teljes név] 20 éves budapesti lakos skin-head személyről, aki elmondta, hogy 1989. 05. 23-án a Petőfi Csarnokban skin-head zenekarok lépnek fel, és felmerült egy ilyen párt alapításának gondolata.

Intézkedés: P. Á. elsődleges ellenőrzését elvégezzük, tájékoztatjuk a BRFK III/III-B Alosztályt.

„ÁB–101” r. fhdgy

– Jelentést adott a Petőfi Csarnok által rendezett rocktáborról, amely Velencén 1989. 07. 03–09-ig került megrendezésre. A rendezvényen 17 zenekar vett részt, az előadott dalok politikai mondanivalótól mentesek voltak.

Int.: Tájékoztattuk a BRFK III/III-B Alosztályt.

– Jelentette, hogy az MDF VI., VII., IX., XIV. kerületi szervezetei augusztus 20-án 1000 fő részvételével a Petőfi Csarnokban szabadtéri vitafórumot rendezett. Az eseményen részt vett az MDF Országos Elnöksége, az EKA (Ellenzéki Kerekasztal) 9 szervezetének szóvivője.

Int.: Tájékoztatást adtunk a BM. III/III-2 osztályának és a BRFK III/III-B alosztálynak.

– Bűnügyi értékű jelentést adott X. Y.-ról [az eredetiben teljes név], a Petőfi Csarnok volt dolgozójáról, aki táncosnőket közvetít munkahelyének megbízásából Olaszországba.

Int.: Átiratban tájékoztattuk a BRFK II/I-1/C és a BRFK III/III-B Alosztályát

1989. november

ÁB–101. r. fhdgy jelentést adott arról, hogy Morvai Ferenc 1000-1200 fő részvételével 1989. december 18-án nemzetközi sajtótájékoztatót tart a Petőfi Csarnokban Petőfi Sándor állítólagos földi maradványaival kapcsolatban. Úgy nyilatkozott, hogy amennyiben felfedezésének eredményeit nem ismerik el, úgy Petőfi földi maradványait az USA-ba szállíttatja további vizsgálatokra.

Jelentette továbbá, hogy Lehel László, a Petőfi Csarnok igazgatója visszalépett az MSZP választási centrum vezetőségéből. Ezt a munkát ezután társadalmi munkában kívánja tovább végezni. Véleménye szerint az MSZP-ben széthúzás, „anarchikus” állapotok uralkodnak.

Int. nem igényel.

A fentiek alapján joggal feltételezhető, hogy az „ÁB–101” kódszámmal jelzett rendőr főhadnagy a Petőfi Csarnok munkatársa: egy – az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat laptervével kapcsolatos – információ kivételével minden jelentése a Petőfi Csarnokról szól, és egy – „Karády Katalin” fedőnevű titkos megbízottól származó – jelentés kivételével valamennyi a Petőfi Csarnokról szóló információ tőle származik. Utolsó, novemberi jelentése Lehel László igazgató olyan személyes természetű közléséről tájékoztat, amely szűkebb körben hangozhatott el. Ez valószínűsíti, hogy ÁB–101 a csarnok vezető munkatársa volt.

Az 1989. június havi jelentés szerint a BRFK 1988. 05. 09-én „BORZAS” fedőnéven Rendkívüli Esemény Dossziét (RED) nyitott, és bizalmas nyomozást kezdeményezett fővárosi skin-head csoportok ügyében. A bizalmas nyomozás értékeléséről 1989. június 07-én kiállított adatlap szerint a nyomozás során „személyes SZT-felderítés alapján” részinformációt adott „Karády Katalin” fn. tmb és „ÁB–101” fhdgy, SZT-állomány. Vagyis a Petőfi Csarnokból információkat szolgáltató személy a BM állambiztonsági szervezet szigorúan titkos állományához tartozó rendőrtiszt. A havi jelentésekből azt is tudjuk, mikor lett azzá. Az 1989. áprilisi jelentésben ez áll: „A hónap során »ÁB–101« sz. r. fhdgy. SZT. állományt létesítettünk.” Azaz a rendszer építése a „rendszerváltás” előkészítésének időszakában is zavartalanul folyt tovább.

A dokumentumok tehát összességükben erősen valószínűsítik a perben vitatott alapvető állításainkat. Ugyanakkor a jelentésekből az is megállapítható, hogy Bajcsi rosszul emlékezett arra, hogy az SZDSZ megbízottja a Petőfi Csarnokban akart helyiséget bérelni, és erről – természetesen tudtán kívül – egy SZT-tiszttel tárgyalt. Az október havi jelentésben az alábbi információ olvasható: „U. Gy. hivatalos kapcsolatunk tájékoztatott arról, hogy az SZDSZ részéről felkereste őt Héczey Imre, aki a szervezet választási kampányfőnökeként mutatkozott be. Azt kérte tőle, hogy az SZFMH-ban bocsásson rendelkezésükre egy telefonos helyiséget, amely a szervezet választási irodájaként működne. A helyiség használatáért havi 40000 Ft-ot ajánlott fel. A SZOT-tól is jelezték, hogy az MSZDP részéről M. L. és M. P. [az eredetiben teljes név] fogja majd felkeresni.

Int.: A felmerült személyek adatait megállapítjuk, ellenőrizzük a BM nyilvántartásaiban.”

Héczey Imre jelenleg a kisgazdapárt vezető munkatársa, régebben az SZDSZ-ben dolgozott. (Még korábban sokat segített a demokratikus ellenzéknek különböző szamizdat kiadványok előállításában.) Kérdésünkre elmondta, 1989 szeptemberében valóban felkereste a Fővárosi Művelődési Ház (XI., Fehérvári út 47.) igazgatóját, de nem az SZDSZ, hanem a XI. kerületi szervezete megbízásából. Emlékezete szerint nem ő ajánlott 40 000 forintot, hanem az igazgató kért ennyit. Így megállapodás nem jött létre.

Felhívtuk a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házát is. Kérdésünkre Urbán Gyula igazgató elmondta, az volt az álláspontja, hogy annak a szervezetnek ad ki helyiséget, amelyik a legtöbbet kínálja érte. Ezt képviselte a SZOT-tal szemben is, ahonnan azt ajánlották, hogy a (Ruttner-féle) Független Szociáldemokrata Pártot részesítse előnyben. Végül ez a szervezet kapott helyiséget az épületben, emlékezete szerint ők kínálták a legmagasabb bérleti díjat.

Egyébként – folytatta az igazgató – a művelődési házba időnként kijártak mind a kerületi rendőrkapitányság, mind pedig a BRFK megbízottai, és érdeklődtek, nem történt-e rendzavarás, rendkívüli esemény stb. Elhangzottak politikai természetű kérdések is, ezekre mint az intézmény vezetőjének hivatalból válaszolnia kellett. (Nyilván ilyen szóbeli érdeklődés nyomán került az idézett információ is a BRFK havi jelentésébe.) Mindig ügyelt azonban arra, hogy válaszaival fedezze a házban gyakran fellépő, ellenzékinek, „gyanúsnak” tekintett művészeti együtteseket, pl. Bucz Hunor jól ismert amatőrcsoportját.

A tárgyalás lezárása előtt a Petőfi Csarnok jogi képviselője megegyezést ajánlott. Elfogadtuk, hogy a tárgyaláson történteket közöljük lapunkban, és lehetőséget adunk arra, hogy az intézmény vezetője hozzáfűzze ehhez a maga értékelését. Ha az így megjelenő írás mindkét felet kielégíti, a per befejeződik. Ezt a megegyezést a bíróság végzésbe foglalta. Cikkünk a megegyezés jegyében jelenik meg.

Új SZT-tisztek felé

„A Petőfi Csarnok vezetősége megbélyegzi az ilyen magatartást” – írta Lehel László házi SZT-tisztjük információs tevékenységéről. Rosszul teszi. Megeshet ugyanis, hogy a Petőfi Csarnok igazgatója hamarosan köteles lesz alkalmazni ÁB-101-et vagy az utódját, és ráadásul köteles lesz ezt eltitkolni a munkatársai előtt. A nemzetbiztonságról szóló törvénytervezet 16. §-a szerint a nemzetbiztonsági szervek munkaviszony létesítését kezdeményezhetik minden olyan intézménynél, amelyek alkalmasak rá, hogy elősegítsék a nemzetbiztonsági feladatok ellátását. Minthogy ugyanezen törvénytervezet 2. §-a értelmében a rémhírterjesztés felderítése is nemzetbiztonsági feladat, nincs olyan intézmény, amely ne volna alkalmas a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának elősegítésére. A munkaviszony létesítését az intézmény vezetőjénél kell kezdeményezni, és az nem tagadható meg. Az új munkatárs alkalmazásának valódi indítékát az intézmény vezetője köteles államtitokként kezelni, a munkatárs viszont azt nem közölheti az igazgatóval, milyen információkat szállít a nemzetbiztonsági szerveknek.

Fur-farag-ta, a kínai ezermester lustaságáért és hencegéséért azzal bűnhődött, hogy bekötött szemmel a saját ágya fölé szerelte fel az ébresztőkészüléket, amely hajnalban jeges vizet zúdított a nyakába. Az igazgatóknak a közeljövőben nyitott szemmel, tudván tudva kell majd magukra ereszteniük a hideg zuhanyt.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági Osztályán 1989-ben egészen decemberig készültek a jelentések az ellenzéki szervezetekről, a Fideszről, az MDF-ről, sőt az év végén már az MSZMP-ről is. Jövő heti számunkban „Karády Katalin”, „Piroska” és társaik jelentéseiből közlünk válogatást.

• Belföld