Lehel László

Vissza a főcikkhez →

Az ÁB–101 feltámadása címmel megjelenő cikkük, valamint az intézményünk és kiadójuk között folyó peres eljárás adatai olyan újabb és utánagondolást érdemlő tényeket tártak fel, amelyek kétségtelenül alkalmasak arra, hogy az ügyet közérdekűvé tegyék. Ugyanakkor továbbra sem győzött meg bennünket arról, hogy a Petőfi Csarnok vezetői között titkos ügynök működött volna.

Vegyük sorjában a tényeket:

Nem vitatjuk azt, hogy az idézett, illetőleg hivatkozott jelentések a Petőfi Csarnokba bejáratos személyektől származnak; aki ismeri a Petőfi Csarnok életét, működését, az tudja, hogy ezek az információk mindenki számára hozzáférhetőek voltak, nem csupán a vezetők részére, hanem valamennyi dolgozónk részére, de még a külső munkatársak előtt sem voltak ismeretlenek.

Ebben az időszakban a BRFK számos tisztje rendszeresen megfordult a házban, célirányos beszélgetéseket is folytattak, ezekhez az információkhoz – miután azok sem titkosak, sem bizalmasan kezelendőek nem voltak – ők is szabadon hozzájuthattak.

Az SZT-tiszt által továbbított információk tartalma nem bizonyítja azt, hogy az informátor a Petőfi Csarnok vezető állású dolgozója volt. Maga a cikk sem állítja ezt határozottan, hiszen úgy fogalmaz, hogy „Joggal feltételezhető, hogy”.

Bajcsi István interjúalanyuk által elmondottak pontatlanságára, illetőleg téves voltára a következő két konkrétum vonatkozásában kívánunk rámutatni:

„Bűnügyi értékű jelentést adott XY-ról [az eredetiben teljes név], a Petőfi Csarnok volt dolgozójáról, aki táncosnőket közvetít munkahelyének megbízásából Olaszországba.” Ezt a személyt ismerjük, soha sem volt dolgozónk, csupán szerződéses kapcsolatban álltunk vele. Mikor tudomásunkra jutott az említett tevékenysége, éppen mi voltunk azok, akik ezen kísérletezéseit leállítottuk.

Ha és amennyiben az SZT-tiszt a vezetőség tagja lett volna, úgy éppen információi pontossága miatt nem fogalmazhatott volna olyan pontatlansággal, ahogy ez a jelentésben a valósággal nem kellően egyező.

Maga a cikk is Bajcsi tévedésének tudja be azt, hogy összetévesztette a Petőfi Csarnokot az SZFMH-val (Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza). Ugyanakkor a sérelmezett interjúban (Beszélő, 1990. február 12-i száma, 15. oldal) Bajcsi azt állítja, hogy az SZDSZ intézményünkben akart helyiséget bérelni. Miután az eljárás során ez a tévedés tisztázódott – hiszen a cikk is rámutat a tévedésre –, így az ügyet tisztázni kívánó törekvéseink nem voltak hiábavalóak.

Okszerűnek látszik levonni azt a következtetést, hogy miután Bajcsi István az általa adott interjúban több ízben téves, meg nem alapozott állításokat tett intézményünket illetően, állításai bizonyító erővel nem rendelkeznek, csupán feltételezéseken alapulnak, amely feltételezéseknek valóságalapjai hiányosak, illetőleg hiányoznak.

Miután sem a peres eljárás során, sem a most megjelent cikkben nem sikerült tárgyszerű bizonyítékot szolgáltatni arról, hogy a Petőfi Csarnok valamelyik vezető beosztású dolgozója titkos ügynök volt, illetőleg személyének felfedésére érthető okokból Bajcsi István nem vállalkozott; másfelől számos tévedésére derült fény, így állításai az SZT-tiszt személyét illetően csupán feltételezéseknek minősíthetők.

F. T. által jegyzett cikkel, valamint a tárgyaláson tett tanúvallomásával kapcsolatosan a következő megjegyzést tesszük:

F. T. szándéka szerint arról akart tájékoztatást adni, hogy amennyiben Bajcsi állítása igaz, úgy a helyzet jelenleg is fennáll. Ezzel szemben a Beszélő 1990. február 24-i számában így ír: „Örömmel tudatjuk, semmi sem változott.” A feltételezés immáron ezen újságírói kommentár útján annak pontatlan fogalmazása következtében állítássá erősödött.

Végezetül rögzíteni kívánjuk, hogy ugyan a cikk többször is Lehel László levelére hivatkozik, a pontosítás érdekében közöljük: a hivatkozott levelek nem Lehel László magánlevelei, hanem az intézmény vezetésének közös álláspontját tükrözik.

Úgy véljük, hogy a peres eljárás során beszerzett iratok tartalma egyfelől alkalmas volt annak megállapítására, hogy a Bajcsi István-interjúban intézményünket illető állításai részben megalapozatlanok, feltételezésen alapulók, részben tévesek voltak, másfelől alkalmas volt számos olyan kérdés tisztázására, amelyet az ÁB-101 feltámadása c. cikk taglal, jelen levelünknek a Beszélőben való közlésével magunk részéről az ügyet lezárhatónak tekintjük.

Üdvözlettel:

Lehel László
főigazgató

• Beszélő