–up [Upor Péter]

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Kik képviselnék a Fideszt a gazdasági bizottságban?

Dr. Kósa Lajos: Ez jelenleg még nem eldöntött kérdés. Valószínűnek tartom, hogy a gazdasági szakértőcsoportunk egyes tagjai vennének részt a tárgyaláson, de még nem beszéltünk arról, hogy név szerint kik lennének ezek a személyek.

Beszélő: Nem gondoljátok azt, hogy a közvélemény egyfajta elitmegegyezésként fogja elkönyvelni ezt a tárgyalást, különös tekintettel arra, hogy a különböző érdek-képviseleti szervek, szakszervezetek nem vesznek részt rajta.

K. L.: Nem hiszem azt, hogy ezt elitegyezkedésnek lehetne tartani. A parlamenti pártok a választásokon megméretődtek, és a néptől kaptak felhatalmazást arra, hogy részt vegyenek a törvényalkotói munkában. Nem valószínű, hogy a legitimitásukat meg lehetne kérdőjelezni. Az érdek-képviseleti szervek esetében viszont pontosan az a probléma, hogy egyelőre nem tisztázott, hogy milyen legitimitással bírnak. Egyébként a hatpárti tárgyalásoknak része lenne az is, hogy tisztázzuk, melyek lennének a szakszervezetekre vonatkozó jogszabályok politikai alapelvei. Hiszen a szakszervezetek már nagyon hosszú ideje nem tudnak megállapodni abban, hogy milyen módon tisztázzák legitimációs problémáikat.

Beszélő: Az, hogy a szakszervezetek nem vesznek részt a tárgyalásokon, fölvet még egy problémát. Tegyük föl, hogy megegyezés születik a hat párt között, és tegyük föl, hogy a későbbiek során a szakszervezetek is megoldják gondjaikat, problémáikat. Mi történik akkor? A megállapodást újra egyeztetni kell a szakszervezetekkel? Nem léphet föl annak a veszélye, hogy ez az új egyeztetés eltorzítja, megmásítja az eredeti megállapodást?

K. L.: Nem biztos, hogy egyeztetni kell velük. Hiszen ha az alapkérdésekben a parlamenti pártok megállapodtak, akkor a kormánynak egyébként is dolga, hogy egyeztessen az érdek-képviseleti szervekkel. Ez önmagában nem veszélyezteti a megállapodásokat. Csak akkor veszélyeztetné, ha a kormány olyasmiben állapodna meg a szakszervezetekkel, ami ellentmond az eredeti egyezségnek. De ez a veszély mindig fennáll. Hiszen például a taxisblokád alatti megállapodástól a kormány részben eltért azóta. Nyilvánvaló, hogy a kormánypárti koalíciónak nincsen kötelezettsége arra, hogy a szavazatait úgy adja le, hogy az megfeleljen egy korábbi megállapodás szellemének.

Beszélő: Nem érzed úgy, hogy a gazdasági megállapodás egy biankócsekk aláírását jelentené, miután úgy tűnik, a tárgyalások csak az alapelveket érintenék, és így fennáll a veszélye annak, hogy a kormány a későbbiek során ezeket az elvi megállapodásokat a tények és számok birtokában (különös tekintettel a bér- és árszabályozásra és a költségvetésre) a maga szájíze szerint formálja?

K. L.: Ennek kétségtelenül megvan a veszélye, de úgy érzem, ezt a veszélyt minimalizálni lehet. Olyan kérdésekben kell megegyezni, amelyek valóban azt a célt szolgálják, hogy a parlamenti demokráciának azokat az intézményeit és alapstruktúráit fektessék le, melyeket nem szerencsés váltogatni négyévenként. Ha ezek az intézményrendszerek nem állandósulnak, akkor egy választáson nem az történik, hogy az ország vezetése kicserélődik, de az intézményrendszer, a döntési mechanizmus marad, hanem az, hogy négyévenként az új hatalomra kerülő párt mindent a saját képére formál. Ez egy olyan intézményi válsághoz vezetne, ami valószínűleg nem tenné lehetővé a demokrácia tartós működését Magyarországon.

Természetesen fennállhat a veszélye annak, hogy a megállapodás néhány pontját biankóként lehet értelmezni, de ezeket újra lehet tárgyalni. Azt gondolom, hogy elsősorban olyan alapkérdésekről lenne szó az egyeztetések során, amelyeknél a kormánynak nehéz lenne az egyezségtől eltérni a későbbiekben.

Beszélő: Van valami elképzelésetek arról, hogy a tárgyalások során milyen garanciákat lehetne beépíteni, hogy a megegyezéstől a kormányzó pártok valóban ne térhessenek el?

K. L.: Ez nagyon nehéz kérdés, miután ennek intézményes garanciái nincsenek, és nem is könnyű erről előzetesen nyilatkozni. De úgy érzem, a demokrácia működésének egyik jellemzője az, hogy a demokráciában részt vevők bizalommal tekintenek egymásra. Valamifajta minimális bizalomnak kell lennie, hiszen ennek hiányában nem tudna működni a parlament, és nem lennének politikai megállapodások. Nem tudom, például, mik voltak azok a garanciális megkötések, amelyek működőképessé tették az MDF és az SZDSZ közötti paktumot, de úgy tűnik, hogy nagy vonalakban azért az is betartódott, konkrét jogi garanciák nélkül is.

Beszélő: Javaslatotok szerint a gazdasági csomagnak része lesz a privatizáció alapelveinek megtárgyalása. Nem érzitek úgy, hogy ezt a kérdést nehéz a kárpótlás, a reprivatizáció problémája nélkül tárgyalni?

K. L.: Elviekben nehéz, de hogy úgy mondjam, ez a hajó már elment. Mi szívesen belevettük volna a kárpótlás ügyét is, már csak azért is, mert komoly káosz van abból, hogy ebben a kérdésben nincs hatpárti konszenzus. De úgy tűnik, a kárpótlási törvény most már a tárgyalások előtt születik meg. Ennél érdekesebb az, hogy habár az MDF elvben helyeselte a hatpárti egyeztetést, mégis gyorsan benyomta a parlament elé a volt egyházi tulajdonok rendezéséről szóló törvényjavaslatát. Szerintünk ezt szintén be kellett volna egy ilyen politikai egyeztetésbe venni.

Beszélő: Látjátok valamilyen esélyét annak, hogy az a kormánykoalíció, amely immáron egy éve adós egy átfogó, koherens gazdaságpolitikai koncepcióval, pont a tárgyalások idejére lesz képes egy ilyet produkálni?

K. L.: Én azt gondolom, főleg a Kupa-program ismeretében, hogy alapkoncepciókat tudnak produkálni. De meg kell mondanom, hogy ebben az egyeztetési folyamatban a legbizonytalanabb a gazdasági kérdések tárgyalása. Ezen kérdések tárgyalásánál az alapintézmények nem a konkrét gazdaságpolitikai intézkedésekhez kötődnek, hanem a gazdasági alkotmányosság kérdéséhez: a versenybíróság szerepéhez, a banktörvényhez, a Magyar Nemzeti Bank alkotmányos jogállásához, és még folytathatnám a sort. Úgy érzem, ezekben a kérdésekben meg lehet egyezni. Azokban a kérdésekben viszont, hogy például a bérszabályozásnak milyen formáját kell megvalósítani, vagy hogy az infláció kezelésének melyik módozatát kellene választani, olyan konkrét megállapodások kellenek, amelyek teljességgel a kormányzat hatáskörébe tartoznak. Valószínűnek tartom, hogy ezeket a kérdéseket valamilyen más formában kell belevenni a tárgyalásokba.

Beszélő: Köszönjük a beszélgetést.

• Belföld