Skip to main content

Az eleve elrendelésről

Vissza a főcikkhez →


Für Lajos: Barátaim, többen tudjátok, hogy én kálvinista vagyok, ezért hiszek a predestinációban, hiszek az eleve elrendelésben. És mert régi-régi MDF-es vagyok, ezért hiszek az országos gyűlés tisztességes döntésében. Döntsön hát az a testület, amely a döntésre illetékes: a küldöttek – József Attila szavait kölcsönözve – okos gyülekezete.

Szabó Iván: Bár katolikus vagyok, nem református, mint Für Lajos, és nem teológiai vitákba kívánkozok bocsátkozni, de szeretném megjegyezni, hogy Szent Páltól Szent Ágostonig a predestináció tana a katolikus egyházban is honos, bár más felfogásban. (…) Éppen ezért bocsássatok meg nekem, hogy a többi elnökjelölthöz képest én ne lépjek vissza Für Lajos javára. Az a predestináció, amiben én hiszek, az az isteni gondviselés predestinációja, nem emberek közötti döntések eleve elrendelése.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon