Skip to main content

Sikersztori

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A jövendő MSZP-frakció szociológiájáról


Zalatnay István a Magyar Nemzet május 21-i számában így ír: „A jövendő kormány politikáját legnagyobb mértékben az ország gazdaságilag legrosszabb helyzetben lévő térségeiből jövő képviselők fogják meghatározni… amelyeknek számára a piacgazdasági átalakulás katasztrofális következményekkel járt… A választásokat az országnak a piacgazdaság által sújtott része nyerte meg azzal szemben, amelyik annak inkább előnyeit élvezi.”

Mindezt többé-kevésbé az MDF uralta parlamentre is el lehetett volna mondani, hiszen például BAZ megye 13 egyéni körzetéből 10-ben MDF-es nyert (plusz egy kisgazda). Szabolcs-Szatmár 10 választókörzetéből nyolcnak MDF-es képviselője volt. Nógrád tiszta kormánypárti megye volt az előző ciklusban (1 MDF, plusz 3 KDNP). A gazdaságilag szerencsésebb Vas megye viszont ellenzékbe szorult, Győr-Sopron megye 7 körzetéből 4-ben az SZDSZ és a Fidesz győzött.

Mindenesetre – ha elfogadjuk Zalatnay megállapításait – ezt kiegészíthetjük azzal, hogy az átalakulás áldozatait MSZP-színekben a legkevésbé sem a vesztesek térfele fogja képviselni. A jelöltek inkább egyenletes karrierű, sikeres emberekként jellemezhetők. Az említett önéletrajzokból származó adatokat rendezgettük egy kicsit. Az összes fogalmazvány feldolgozása meghaladta volna erőinket, ezért mintát vettünk. Kiemeltünk néhány gazdaságilag különböző helyzetű megyét (BAZ, Szolnok, Baranya, Zala, Veszprém, Győr-Sopron), s ezekből minden MSZP-s képviselőjelölt önéletrajzát megvizsgáltuk, összesen 51-et. Az érdekesség kedvéért 25 fős mintát vettünk kontrollcsoportképpen a ’90-es győztes, az MDF képviselőiből. Adatforrásul szintén nyilvános önéletrajzokat használtunk a Szabadon választott című kötetből (Parlamenti Almanach, 1990). A kiadványban lapról lapra haladtunk, s az érintett 6 megye minden MDF-es képviselőjét figyelembe vettük, amíg 25-ig nem jutottunk. (1. táblázat) Megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás ’90-es trónkövetelői kissé fiatalabbak voltak, mint a mostani MSZP-s jelöltek, a képviselőségüket megelőző karrier s a karrierhez fűződő ambíciójuk mérsékeltebbnek látszik, mint azé a ’94-es MSZP-s nemzedéké, amelyik most kerekedett felül. (2. táblázat)

1. táblázat: A két minta területi megoszlása


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

1994-es MSZP-jelöltek

1990-benmegválasztott MDF-es képviselők

BAZ megye

14

9

Szolnok megye

10

3

Győr-Sopron megye

7

3

Veszprém megye

9

4

Baranya megye

6

5

Zala megye

5

1

Összesen

51

25


2. táblázat: A képviselők (jelöltek) életkora a választás idején


 

1994-es MSZP-jelöltek

1990-ben megválasztott MDF-képviselők

35 éven aluli

3

6

50 éven felüli

8

4

Átlagos életkor

43,84 év

41,84 év


Az MSZP-sek karrierje mintha 1994-ben ott folytatódna, ahol ’89–91 között megtorpant. A képviselőség előtti utolsó foglalkozást – már amennyire az önéletrajzokból követhetünk – alig-alig lehet összehasonlítani. Míg a mostani MSZP-s képviselőjelöltek bő harmada vállalattulajdonos vagy gazdasági vezető (beleértve a téeszelnököket), addig a ’90-es MDF-es mintában gazdasági vezető egyáltalán nincs, viszont van szabad foglalkozású író, nyelvtanár és építész. Az MDF-esek között kétszer több a népművelő, tanár, mint az MSZP-sek között. Az MDF-esek között összesen egy akadt, aki talán vezető beosztásban dolgozott. A többiek mind függetlenek vagy beosztottak. (3. táblázat)

3. táblázat: A képviselők (jelöltek) utolsó (jelenlegi) foglalkozása


 

1994-es MSZP-jelöltek

1990-ben megválasztott MDF-képviselők

1. fizikai munkás

2. művezető, egyéb középszintű termelésirányító

1

 

1

4%

1

 

1

8%

3. állami tulajdonú vállalat vezetője

4. tsz-elnök

8

 

5

30%*

 

 

5. tsz-alkalmazott

 

1

 

6. magánvállalat tulajdonosa és ügyvezetője

7.egyéni gazdálkodó

6

 

12%

1

 

1

8%

8. vezető és középvezető a bank- és biztosítási szférában

2

 

 

 

9. pártalkalmazott parlamenti és főfoglalkozású (önkormányzati vezetőkkel együtt)

 

 

10

22%**

 

 

10. államigazgatási vezető, középvezető

11. érdekvédelmi szervezet főfoglalkozású munkatársa

 

2

 

1

 

 

2

 

 

12. kórházi orvos és körzeti orvos, gyógyszerész .

13. tanár, iskolaigazgató

14. tanár, vezető a felsőoktatásban

1

4

3

16%

3

5

3

56%

15. kutató, tervezőmérnök intézetben, múzeumban

16. ügyvéd

17. ny. katonatiszt

18. író

19. nincs-adat

 

1

1

5

 

 

3

2

2

 

Összesen

51

 

25

 

* 8. rovattal együtt, ** 11. rovattal együtt

A képzettségről közölt adatok arról tanúskodnak, hogy a mai MSZP-s képviselőjelöltek töretlenül dolgoztak előmenetelükön. 90%-uknak van felsőfokú végzettsége – nagyjából ugyanez jellemző a ’90-es MDF-esekre is –, de az alapdiplomát több mint felüknél további diploma, posztgraduális képzésben való részvétel egészíti ki. Ezzel szemben az MDF-es képviselőknél inkább az fordul elő, hogy felsőfokú tanulmányukat valami megszakította. Később kezdték, vagy félbe kellett hagyniuk. Többnyire politikai okokról írnak. Az MSZP-s képviselők szívós mobilitását jelzi az is, ami szüleik foglalkozásáról kiderül. Erről kevés adatot találtunk, a következtetésekkel tehát csínyján kell bánni, de azok közül, akik szüleik foglalkozásáról szót ejtettek, a többség paraszt- vagy munkásszülőkről, kisalkalmazottakról ír. A ’90-es MDF-esek felmenői között legalább ugyanilyen arányban találkozunk értelmiségiekkel és/vagy a régi politikai osztály képviselőivel (4. táblázat).

4. táblázat: Parlamenti képviselők (jelöltek) szüleinek foglalkozása az önéletrajzok alapján


 

1994-es MSZP-jelöltek

1990-ben megválasztott MDF-képviselők

1. nincs adat

34

68%

10

40%

2. gyári munkás, középszintű termelésirányító

3. egyéni gazda, téesztag, szegényparaszt

4. kereskedelmi, közlekedési alkalmazott

5. kisiparos

5

4

4

1

28%

2

1

1

16%

6. tisztviselő, középszintű szellemi foglalkozású

2

 

3

 

7. értelmiségi vezető beosztású

8. „osztályidegen” (politikus, vezető hivatalnok 1948 előtt)

1

 

 

6

 

2

32%

összesen

51

 

25

 


Az biztos, hogy az új törvényhozásban ülő parlamenti többség képzettségének iránya markánsan különbözik az előzőétől, s a Kádár-kori modernizációs politika szakemberszükségletét fejezi ki. (5. táblázat)

5. táblázat


 

1994-es MSZP-jelöltek

1990-ben megválasztott MDF-képviselők

nincs felsőfokú végzettsége

5

3

Agrártudományi Egyetemes Agrárfőiskola, Állatorvosi Egyetem

9

1

Műszaki Egyetem és Főiskola

10

3

Közgazdasági Egy., Kereskedelmies Pénzügyi Főisk.

9

1

Tudományegyetem

5

6

Pedagógiai Főisk., népműveléssel együtt

6

2

Jogi Egyetem

Orvosi Egyetem (gyógyszerésszel együtt)

Katonai,Rendőrtiszti Főiskola

3

 

 

2

 

2

5

 

 

3

 

nincs adat

1

összesen

51

25


6. táblázat: Második diploma, a felsőfokú tanulmányok megszakadása


 

1994-es MSZP-jelöltek

1990-ben megválasztott MDF-képviselők

több diplomát szerzett

26 (52%)

5 (20%)

a tanulmányok megszakadtak, esti, levelező tagozatos befejezés

4(16%)


A jogászok, népművelők és orvosok helyett agrárszakemberek és mérnökök fogják meghatározni az új parlament arculatát. Legalábbis a diplomák papírformája szerint. De azért lehet, hogy a pluralizmus és piac négy éve – s a puha diktatúra s a félpiaci viszonyok azt megelőző évtizede – alaposan átalakították a kohómérnökök, bányamérnökök és agrárközgazdák gondolkodásmódját.

































Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon