Skip to main content

Megvan Pongor ezredes!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Örömmel töltött el bennünket ez a felfedezés. A nagy svádájú közrendvédelmi felelős elmaradhatatlan csokornyakkendőjében jó ideje, tán már másfél éve eltűnt a nyilvánosság elől. Sőt, a BRFK-n ki is nevezték a helyére nemrégiben korábbi famulusát, Balogh urat.

Daliás időkben ismertük meg Pongor ezredest, a ’80-as évek második felének szétzavart tüntetései alkalmával, bár az etikett szerinti kölcsönös bemutatkozásra csak akkor került sor, amikor már béke honolt. A gyülekezési törvény megszületése után, amikor már nemcsak lehetett, hanem szabad is lett tüntetni. Csupáncsak a bejelentési kötelezettségnek kell eleget tenni. Addig magához Pongor úrhoz nem volt szerencsénk, csak változó mértékben durva fiaihoz, akik bizonyára a korabeli Politikai Bizottság esedékes irányelvei szerint tereltek, kergettek, lökdöstek s írogattak fel bennünket. Pongor úr a BRFK-s főhadiszállásról vagy a helyszínre gördülő autóból vezényelte a Nagy Hadműveletet, melynek során a Politikai Bizottság akarata motoros és gyalogrendőrök kar- és lábmozdulatain keresztül érvényesült. (Kérdés, hogy Pongor úr kész lett volna-e kar- vagy gégetörő mozdulatok vezénylésére is, ha történetesen ilyen ízlés kerekedett volna felül a politikai hatalomban. Azt viszont biztosra vehetjük, hogy ekkoriban még nem viselt csokornyakkendőt.) Ez a csokornyakkendő 1989-ben Pongor úr nyakában, az a lehengerlő szöveg a (mindig is) csak a törvényeknek engedelmeskedő rendőrségről, amellyel sajtóban, televízióban elárasztott minket, figyelemre méltó politikai világnézeti alkalmazkodókészségről tanúskodott. Aztán eltűnt Pongor úr. Az ember már aggódott, hogy netalántán mégsem élte túl aktív parancsnokként a nagy fordulatot. S most előkerült mint Torgyán tüntetésszervezési, közrendvédelmi tanácsadója a Harag Napján, és ismét nem volt rajta csokornyakkendő. Kiderült, hogy csak betegszabadságon van. Mi tagadás, lebecsültük Pongor úr alkalmazkodóképességét.

Érdekes munkamegosztás: a BRFK egyik aktív tisztje szervezi azt a tüntetést, amelynek veszélytelenségéről egy másik aktív rendőrtiszt magabiztosan nyilatkozik: ó, a rendőrség 1988 (vagyis Grósz Károly miniszterelnöksége) óta tökéletesen felkészült tömegoszlatásból.

Már csak egy kérdés motoszkál bennünk: Boross belügyminiszter úr nem engedi pártrendezvényeken szerepelni rendőrtisztjeit. Párttüntetést szervezhetnek? Betegen?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon