Zádori Zsolt

Nyomtatóbarát változat

A Magyar Szocialista Párt nagylelkűen a rendelkezésünkre bocsátotta kettő híján az összes egyéni jelöltjének, 174 főnek az önéletrajzát. A terjedelmükben is változatos szövegek műfajilag nagy különbséget mutatnak aszerint, hogy mi az író célja, hogyan értelmezte a feladatot. Ez alapján három típust különíthetünk el: a szikár, pontokba szedett, időrendben haladó vázlat íróját (curriculum vitae); a párt helyes politikája mellett hitet tevőt (credo) és az életrajzot vallomásként értelmezőt (confessio).

Hitet tenni

A többség az első típusba sorolható, ők annak fogták fel a feladatot, ami. Egy a hivatalnak szánt szöveget kell gyártani; minél sallangmentesebben, egyszerűbben teljesíteni ezt a formális kritériumot. Csak ritkán szólnak ki az önéletrajzból. (Az 1990-es önkormányzati választásokon az MSZP jelöltjeként indultam, de a „súlyos” örökség nagyobb nyomatékkal esett latba a szakértelemnél – panaszkodik egyikük.) Sokan annyira távolságtartók voltak, hogy első szám harmadik személyben fogalmazták önéletrajzukat. (A 80-as évek közepétől kapcsolódott be a közéletbe, funkciót nem töltött be, de minden lehetséges fórumon elmondta a véleményét.)

A második leggyakoribb szövegfajta a credo. Itt a jelölt azonosul a pártjával, hitének erejével próbálja az olvasót a vele való azonosulásra késztetni. Igazából ez a forma figyelmen kívül hagyja a textus eredeti funkcióját (a választási bizottságot nem kell meggyőzni), de ez a l’art pour l’art teszi érdek nélküli széppé. (Azokat a választópolgárokat képviselem, akik elégedetlenek a jelenlegi kormánykoalíció teljesítményével és az általa meghonosított politizálási stílussal. Annak a pártnak a jelöltje vagyok, amelyik nyilvános társadalmi megegyezést keresve, felelőtlen ígéretek nélkül, a gazdasági és szociális kérdéseket középpontba állítva eredményesebben tudná kormányozni Magyarországot – vallja egyikük Horn Gyula modorában.)

Vallom…

A harmadik csoport a vallomástevőké. Senki ne gondolja azt, hogy a jelöltek önleleplezik magukat, írnak kisebb-nagyobb stiklijeikről, beismerik bűneiket, védekeznek, felmentést keresnek, és bocsánatért esdekelnek. Nem, a leplek természetesen maradnak. Ez a confessio az olvasónak pusztán beavatottságot nyújt, a politikus nem vágyik bocsánatra. Elegendő számára, hogy bebizonyíthatja, ő is ember. Osztozik örömeinkben-bánatainkban. Nem a közéletről, politikáról ír, hanem a magánéletről, a mindennapokról. (Nekem is, mint mindenkinek, komoly gondot jelent a hóeleji csekkek befizetése, a mindennapi életünkhöz szükséges feltételek megteremtése. Egy éve az MSZP parlamenti szakértőjeként dolgozom. E tevékenység számomra is érdekes, képzettségemet és eddigi tapasztalataimat jól hasznosíthatom. (…) Munkámat mindig szakmai szempontok szerint végeztem. Ha tudtam, ha volt erőm hozzá, segítettem az embereknek, ezt teszem ma is. Vallom, ez a megbízható megoldás – állítja egy volt pártbizottsági munkatárs.)

Arcképvázlat történelmi háttérrel

Az önéletrajz általában és nagyrészt írójának múltjával foglalkozik, így természetes. Ezek a szövegek viszont, mintha csínján bánnának a múlttal. Nem kívánják már végképp eltörölni, de meglehetősen önkényesen kezelik. Az utóbbi öt év a hangsúlyosabb, ez érthető. A megelőző időszak történéseit viszont bagatellizálják. Mintha retusálnák az arcképet, és a háttérben is túl sok a satírozás. „Szépre csinált pasztell.” (Évtizedek óta közéleti tevékenységet folytatok. A közéletben hosszú évek óta részt veszek. Több évig az ifjúsági mozgalomban dolgoztam.)

A többség már nem titkolja mozgalmi kapcsolatait, lényegtelennek tartja azt. (Mivel én végig ebben az országban éltem, részt vettem a gyermek- és ifjúsági mozgalomban, s tagja voltam az MSZMP-nek is. Már több mint tíz éve az X. Y. Z. Szakszervezet elnökségi tagja vagyok.) Tehetik, mert ma úgy tűnik, a választókat kevéssé érdekli a múlt, megbocsátóbbak az elmúlt negyven év elvtársaival szemben, mint a négy év újundokjaival. A kormány ügyetlen kampánya (l. legutóbb pl. A kazamaták titka, avagy húsdaráló a metróban, vagy az „S” méretű pufajka viselőjének 38 éves esete egy svéd emigránssal) csak tovább bőszíti az állampolgárt. Minden, ami a múltat felemlegeti, csukott fülekre talál. Ráadásul az értelmiség körében is általános az a nézet, hogy „vonalat kell húzni” a múlt és a jelen közé.

Kik ők?

Ezen körülmények ellenére talán mégsem haszontalan megvizsgálni, kikre, mely egyéni jelöltekre szavaznak majd a szocialista szimpatizáns polgárok.

Tábla: Az 1994-ben induló MSZP-s egyéni jelöltek múlt rendszerben betöltött tisztségei (91 képviselőjelölt 141 tisztsége)

174 önéletrajz alapján

Kik ülnek a padsorokban?

A szocialistáknak már megalakulásukkor bizonygatni kellett, ők nem azonosak az MSZMP-vel. A 1990-es választások azonban túl közel voltak 1989-hez, így a remélt siker elmaradt. Ma azonban a mosakodást már senki sem igényli. Így az a 91 képviselőjelölt, az indulók 52,3%-a, aki beismerte, hogy valamilyen tisztséget betöltött az elmúlt rendszerben, semmit nem kockáztat. Jelenleg egy huszadrangú hálózati személy többet veszthet, mint az őt és másokat beszervező szakember, egy volt megyei párttitkár esélyesebb, mint egy 1990-ben demokratikusan megválasztott alpolgármester.

Az MSZP-képviselőjelölt kiválasztó szisztémája nagy szabadságot ad a helyi szervezeteknek (a csongrádiak Hajdú Jánosukért még a központtal is szembeszálltak), mégis a pártvezetésnek sikerült elérni, hogy a megújulást bizonyítandó új arcok is megjelenhettek. Az 1990-ben egyéniben indulók közül 30-an a régi körzetükben, tízen újban próbálkozhatnak. A fennmaradókban új jelöltet indítanak. Új jelenség az is, hogy míg négy évvel ezelőtt a nagy neveket gondosan eldugták listára, most Horn Gyulán, Nagy Sándoron és a veterán Nyers Rezsőn kívül mindenkit a mélyvízbe dobnak. Érthető, hisz míg ezek a személyek ’90-ben a régi rendet, most a profi politizálást testesítik meg.

A jelöltek nagy többsége 1989 óta tagja a pártnak: a rosszabb időkben is kitartókat díjazza a párt. Csakúgy mint a vezetőket: 64 induló helyi vagy országos fejes. A pártok kádertartalékából, az önkormányzatokból viszonylag kevesen jutnak szóhoz: 8 polgármester, 34 képviselő. Ez, tekintve, hogy szinte mindegyik helyi MSZP-főnökként jelöltetett, kevésnek tűnik.

Szemérmes szövetségesek

Az MSZP – most úgy tűnik – legsebezhetőbb pontja választási szövetsége a BIT-tel és az MSZOSZ-szel. A KISZ-utód BIT támogatását heten tartják szóra érdemesnek. Az MSZOSZ Szocialista-Szociáldemokrata Platformjának pártfogolását viszont senki sem! Pedig a jelöltek 15,5%-ának, 27 főnek van vagy volt szakszervezeti kapcsolata (ma tíznek). Úgy látszik, a nagygyűléseken oly karakán érdekvédők írásban nem szívesen emlegetik ezt az alkut. Az már most bizonyosnak tűnik, az MSZOSZ-nek az eddig beígértnél is jelentősebb súlya lesz az MSZP-frakcióban. Nem tudni azonban, hogy alakulnak az erőviszonyok, ki kinek lesz a pártfogoltja, esetleg a foglya.

• Belföld