Skip to main content

Gyöngyösi vádirat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mint 1994. december 1-jei (V. évf. 48.) számunkban megírtuk, az ügyész mintegy véletlenül bukkant rá, hogy mikor egy csapat tizenéves Molotov-koktélt hajított be ifj. Farkas Györgyék ablakán az ágyban fekvő családra, 1994. november 11-én a rendőrség már javában vizsgálódott egy november 4-i támadással kapcsolatban. Akkor is higítóspalackot dobtak be egy roma család, Farkas Józsefék Egri úti lakásába, csak az nem gyulladt meg. Mivel a két támadás gyanúsítottjai nagyrészt ugyanazok a fiatalkorúak voltak, az ügyész összevonta az ügyeket. 15 vádlottat állít bíróság elé, közülük összesen ketten múltak el 18 évesek. Tízen a gyöngyösi Vak Bottyán János Ipari Szakközép- és Szakiskola II., III. és IV. osztályos tanulói, ketten az Almási Pál Mezőgazdasági Szakközép- és Szakiskola II. éves élelmiszer-ipari szakos növendékei, egy fiú kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakiskolába jár, egy pedig fiatal munkanélküli. Heten voltak benne mind a két balhéban. Ketten gyöngyöstarjániak, egy-egy fiú karácsondi, gyöngyöshalásziba való, abci, illetve tarnazsadányi, a többiek gyöngyösiek.

A nyomozás és vizsgálat során nem merült fel adalék, ami arra utalna, hogy szervezett érdekharc, személyre szóló leszámolás állna a háttérben, a fiúk kivétel nélkül a cigányoktól elszenvedett sértésekre, ellenszenvre s itt-ott a szkinhed-ideológiára hivatkoztak.

Misi László, tekintettel arra, hogy a Legfelső Bíróság 1993-ban egy szkinhedperben elvetette a Btk. 156. – a nép, faj, felékezet elleni erőszakra vonatkozó – paragrafusának alkalmazását, csoportos garázdaság és közveszélyokozás címén emelt vádat. A tényállás leírása alapján a bíróság megváltoztathatja éppen a minősítést, és előveheti a 156-os paragrafust.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon