Skip to main content

Törv. védve

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Torgyán a törvényesen bejegyzett Kisgazdapárt törvényes elnöke, akkor is, ha nem szeretjük. Megjegyzem, nem mi fogadtuk el koalíciós tárgyalópartnerül, nem mi választottuk frakcióvezetőnknek. Mindezt azok az urak tették, akik június 15-én, hétfő délben parlamenti székükben hörögtek és ordítottak, kényszerzubbonyért, orvosért, sőt állatorvosért kiabáltak, mérhetetlen fölháborodásukban beleöklöztek a karjába, miközben képtelen kalandregényét előadta a hadsereggel, kommandósokkal és titkosszolgálatosokkal megtámogatott puccsról őellene. Vagyis kisgazdapárti, MDF-es és kereszténydemokrata képviselők. Legalábbis nem tudunk róla, hogy bárki elhagyta volna a kormánypártokat a Torgyán személye elleni tiltakozásból. Ők egyengették politikai karrierjét. Legfeljebb miután Torgyánnal nagy egyetértésben kitisztogattak a pártvezetésből néhány prominenst, akik a „négy igen” idején a liberálisokkal való barátkozás hívei voltak, őket zárta ki Torgyán. Torgyán József persze most már mérhetetlenül kényelmetlenné vált egykori szövetségeseinek. Csak hát nehéz megszabadulni tőle.

Torgyánt koalíciós barátai egyszer már el akarták tüntetni a politikai színtérről. Az emlékezetes kisgazda-átvilágítás borítékjaiban a miniszterelnök és a belügyminiszter, megfeledkezve bizonyos alkotmányos alapelvekről, törvényes biztosítékok nélkül adagoltak titkos információkat a cél érdekében. Hogy politikai manipuláció céljára használták a hétpecsétes belügyi dossziékat, azt mi sem bizonyította fényesebben, mint az, hogy a Beszélő szerkesztői nem kaphatták meg a személyükről szóló adatokat a kisgazdapolitikusokhoz hasonlóan (Beszélő, II. évf. 23. sz.). Abban bíztak, hogy a Torgyán ügynökmúltjáról kiszivárogtatott hírek örökre diszkvalifikálják az aggasztó népvezért. Torgyán maradt, sőt eztán választották pártelnökké. Ő nyírta ki az ellenzékét. Mint elnök megdönthetetlennek bizonyult.

Most következett a második elszánt kísérlet. Alvezérei megpróbálták bérelt gorillákkal kiebrudalni a pártházból közvetlenül egy elnökségi ülés, egy választmányi ülés és egy megyei népgyűlés előtt, holmi pénzfelvételt is belekeverve a dologba.

Mindkét fél, Torgyán és az őt felfüggesztő alelnök meg főtitkár is a kisgazdák pártalkotmányára hivatkozik, mely e hivatkozások szerint bonyodalmasabb korpusz, mint a Magna Charta. Nincs szerencsénk behatóan ismerni, nem is ambicionáljuk, hogy igazságot tegyünk a kisgazdaelnök és az alelnökök vitájában a Kisgazdapárt szervezeti szabályzata alapján. Ám hasonlóképp nem ismerhetik a kisgazdák belső alkotmányát, s nem lehetnek bíráik azok a rendőrök, akik megjelentek a kisgazdaszékházban június 11-én csütörtökön, délután fél hat után pár perccel. A kisgazdabelügyekbe való be nem avatkozás jegyében ők nem hagyhatták volna sorsára Torgyánt. Meg kellett volna védeniük mint egy törvényesen bejegyzett párt elnökét, akit e tisztétől csak független bíróság foszthat meg, hacsak Torgyán bele nem nyugszik trónfosztásába.

Csakhogy a független bíróság más dramaturgia szerint lép színre Torgyán eltávolításának tragikomédiájában. Büntetőeljárás keretében, amely a hadügy- és a belügyminiszter feljelentésére kezdődik Torgyán ellen hivatalos személy megsértése és rémhírterjesztés miatt, amennyiben mentelmi jogát a parlament felfüggeszti. Most majd alighanem ismét diszkrét kabinetmeghívások következnek, frakciók és csoportok taktikai egyezkedései, hiszen a mentelmi kérdés kétharmados. S a kormánypártok, tán maga a miniszterelnök úr megpróbálják elérni, hogy Torgyánt, a politikai problémát a bíróság intézze el. Ez a harmadik típusú kísérlet Torgyán eltávolítására. (Megjegyzem, Torgyán nincs egyedül, hiszen egy másik politikai ellenfelét, az SZDSZ-es Eörsi Mátyást is beperelte a kormány. Az analógia itt véget is ér, hisz Eörsi igaza biztos tudatában kérte a parlamenttől mentelmi joga felfüggesztését. Torgyánnak azonban esze ágában sincs, ő egyelőre beteget jelentett.)

Torgyán nem népszerű, a józan közvélemény szemében az, ami: veszélyes, rossz bohóc. Ám ugyanakkor a kormány politikai ellenfele. Ma őt nem védi meg a kormány rendőrsége, a mentelmi jog. És holnap?












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon