Skip to main content

Most akkor drágább lesz az Unicum?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az a gyanúm, hogy az áremelésekről és a nagykövetcserékről ugyanabban a Hivatalban döntenek.

A címben szereplő kérdés természetesen költői, hiszen egyfelől miért pont az Unicum ára ne emelkedne, másfelől az ilyesmit – egy öröklött beidegződés nyomán – először körömszakadtáig tagadják, a kiszivárogtatott információkat vehemensen cáfolják, majd két-három héttel később magától értetődő természetességgel bejelentik.

Áremelések idején – noha mindannyian tudjuk, mi áll mögöttük – legtöbbször a csomagolóanyagok, illetve az energia drágulását szokás emlegetni. Frissiben felmentett nagykövetünk esetében ez nyilván nem járható út – tudtommal a férfiöltönyök és a hagymás rostélyos világpiaci ára viszonylag stabilnak mondható.

A Külügyminisztérium húsvéti csomagolása ellenben kifejezetten puritán: úgymond a kétoldalú kapcsolatok alakulása, illetve a nemzetközi téren kibontakozó magyar–amerikai együttműködés a selyempapír mögött rejtező meglepetés.

Hogy ezen „alakulás”, ületve a „kibontakozó együttműködés” milyen lesz, arról nem szól a fáma. A következtetéseket – az áremelésekhez hasonlóan – indirekt módszerrel kell levonnunk.

E célból fellapoztam a tavaly márciusi Playboyban megjelent Zwack-interjút, ahol is a következő hitvallást olvashattam: Playboy: Akkor önnek utazó nagykövetnek kéne lennie, s így tudná „eladni” Magyarországot!?

Zwack: Mindenképpen hasznos lenne, ha korlátolt hivatalnokok helyett nemzetközi tapasztalattal rendelkező, nyelveket beszélő üzletemberek tárgyalnának külföldön.

Kár, hogy az áremelésekkel és a nagykövetcserékkel foglalkozó Hivatalban feltehetőleg nem olvassák a Playboyt Amely egyébként a magyar–amerikai együttműködés egyik első „kibontakozása” volt…
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon