Skip to main content

T. Beszélő!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dessewffy László: A józan ész ficamai (Beszélő, 1991. 14. sz.).


Ha az ember csak a lap végére került félmondatot olvassa el Dessewffy László ficamleltárából (a tördelés, ugye, nem szerkesztői ötlet volt?), akkor is csupán legyintene. Mert ki cáfolná, hogy az ősi kultúrát szervesen és szervetlenül is föl kell támasztani, és ez elengedhetetlen. Közhelyekért nem megyünk a szomszédba. Az egész cikkre, legyintve, még hozzátenné: marhaság. De nem ilyen egyszerű a dolog. Mert az a kérdés, hogy a vallás a kultúra része-e, nem kíván választ. A szerző kérdése csúsztatva a javából. A 10. ficam azonban elgondolkodásra késztet. Kiderül a csúsztatásról, hogy koncepció. Ámde egyetlen piarista sem gondolhatja, hogy az ilyen-olyan diszkrimináció velük együtt „a” kultúrát is kioltotta. Mert bár a Piarista utcai épület kisajátítása tényleg csúnya dolog volt, helyében mégis valami olyan jött létre, a kisajátítók szándéka ellenére, ami talán szintén kultúrának nevezhető. S a kápolnából, ahol az utolsó Ita, missa est után pár héttel már a Sződd a selymet, elvtárs hangzott, valóban egy olyan gondolkodás temploma lett, aminek már jó húsz évvel ezelőtt és azóta kezdődő európaiságunkat köszönhetjük. Akik ott tanultuk meg, hogy mit nem tanítanak pár méterrel a fejünk fölött. Hogy mi lett belőle? Mi lett amúgy másból? Valahogy nem ízléses a finom szendvics elfogyasztása után szóvá tenni a rúzsfoltos poharat. De ki beszél itt a piaristákról? Erről szól, kérem, az egész kárpótlási hercehurca. Legalább azt, ami van, azt hagyjuk élni! Ez elengedhetetlen!


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon