Újvárosi Viktor [Somogyi János]

Nyomtatóbarát változat

Napjainkban az állami szektor átalakulóban, leépülőben van, mindennaposak az átszervezések, létszámcsökkentések miatti munkaviszony-megszüntetések.

Az elmúlt egy, másfél év politikai változásai, azok hatása „a végeken” kevésbé érezhető. Az állami tulajdonú gazdasági szférában a vezetők nemritkán kötik össze a hasznost a kellemessel, amikor az elkerülhetetlennek látszó felmondásokkor előszeretettel „előnyben részesítik” a cég kritikus szellemű, kényelmetlen szemtanúit, a jelenlétükkel is zavaró munkatársakat, akik nemritkán politikai ellenfelek, de legalábbis „másként gondolkodnak”.

Dákai Józsefre, a (Komárom megyei) Kisbéri Állami Gazdaság lapátra tett üzemgazdasági osztályvezetőjére a fent említett kritériumok mindegyike érvényes.

Dákai előbb a gazdaság bakonysárkányi részlegének kiválási törekvéseit támogató nyilatkozatot tett a megyei sajtóban, majd nyilvánosan bírálta azt az igazgatói intézkedést, amellyel elzálogosították a részleg állóeszközeit (noha az önelszámoló egységként működött – nyereségesen –, de ezek után a kiválási szándékuktól is elálltak a bakonysárkányiak).

Az őszi önkormányzati választások egyik polgármesterjelöltjeként, a kampány során tett megnyilvánulásai miatt kapott szemrehányást munkahelyi főnökétől (aki mellesleg nem Dákainak drukkolt). Az á. g. – természetesen – nem ezekre való hivatkozással mondta fel az üzemgazdasági osztályvezető munkaviszonyát, hanem mert nincs szüksége üzemgazdaságra, illetve ilyen osztályra és főleg az osztályvezetőre.

Az á. g. munkaügyi döntőbizottsága nem látott okozati összefüggést a korábbi hónapok történései és a kritikus munkatárs útilapuja között. Álláspontja szerint egyszerű felmondásról van szó, átszervezik a gazdaságot, ennyi az egész. Lehet, hogy így van. Lehet, hogy a felmondásban nincs szerepe Dákai József bíráló nyilatkozatainak, világnézeti hovatartozásának.

Lehet, hogy a gazdaságnak nincs szüksége a gazdasági terveket készítő osztályra? Vagy csak Dákaira?

A Bács-Kiskun megyei Kisszálláson a község régi-új vezetői a helyi művelődési ház ideiglenes bezárásáról és vezetőjének végleges eltávolításáról döntöttek.

A döntést – más magyar községekben sem ismeretlen módon – az érintett érdekelt távollétében hozták, egy kis becsületsértés, rágalmazás, jóhírnév-rontás-gyanús kijelentésekkel fűszerezve adva nyomatékot az elhatározás indokoltságának Ez a történet is eléggé mindennapos, talán éppen ezért lehangoló.

Mikó Piroska szakmája elismert művelője – a falu határain túl is –, de a régi-új tanácselnök-polgármester kijelentette, hogy akkor sem lenne hajlandó vele együtt dolgozni, ha az ország legjobb népművelője volna. Mert az általa vezetett művelődési ház tevékenysége a falutól testidegen.

Azt már talán mondani sem kell, hogy a művelődési ház vezetője és a községháza első embere nem azonos pártbeliek. Az előbbi ellenzéki (volt és maradt), az utóbbi (most) divatosan független. Az egyik tevékenysége „testidegen”, a másik mindig tudja, mi a testhezálló.

A népművelőnek mennie kell. De bele is rúgnak, meg is alázzák? Miért? A felmondásnak csak így van hitele? Vagy az önkormányzati választások során néma győztes mellett kampányolt?

A szóban forgó képviselő-testületi ülésen (ahová, mint tudjuk, a művelődési ház vezetőjét nem hívták meg) az egyik képviselő mindenesetre felrótta a ház vezetőjének, hogy a tavalyi választások idején az új politikai pártok rendezvényeinek helyet biztosított a művelődési házban.

• A törvény szövedéke