Skip to main content

126:125

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Talán jobb így, hogy nem vagyunk kormányon.

Az alkotmány és az Országgyűlés házszabálya kimondja, hogy az Országgyűlés a határozatait a jelen lévő képviselők több mint felének a szavazatával hozza. Ez 50 százalék + 1 szavazatot jelent.

Pontosan ennyi szavazatot kapott Tarnóczky Attila MDF-es képviselő indítványa, holott a kormány nem támogatta.

Kétségtelen, hogy jelentős dologról volt szó. A javaslat elfogadása sok milliárd forint értékű vagyont juttatott az önkormányzatoknak, amelyeket a kormány elszegényíteni törekszik. Kétségtelen, hogy az eredmény véletlenen is múlott: a sokórás szavazás közepette jó néhány képviselő kiment a folyosóra nyújtózkodni, cigarettázni.

Érthető tehát az MDF-esek és az MDF-es frakcióvezető bosszúsága. Olyan ez, mint 11-esből kapufát rúgni. Ráadásul az indítványt is egy MDF-es tette.

Csakhogy jól nevelt sportember ilyenkor biccent a bírónak, és folytatja a játékot. Legfeljebb az öltözőben esik neki a társának, akit ludasnak vél a balsikerben. Csak az elkapatott, hisztérikus sportoló kezdi szidalmazni a bírót és rugdosni a kapufát.

Az MDF kemény magja, élén a frakcióvezetővel a nyári ülésszak utolsó napján megint hisztérikus játékosnak bizonyult. Kónya Imre, Salamon László, Józsa Fábián egymás után pattant fel, hogy újra meg újra vitatni kezdjék Szabad György elnöki döntését, amelyet józan ésszel nem lehetett vitatni.

A józan észnek azonban mindig nyoma vész, ha a kormányzó párt vereséget szenved, ha nem kapja meg, amit áhított. A józan ész, a sportszerűség, az úrias fesztelenség hiányára vallott az is, ahogy ugyanaznap az Országgyűlés két bizottsága – a kulturális és az alkotmányügyi – megpróbálta elítélni a köztársaság elnökét, mert nem teljesítette a miniszterelnök akaratát, nem nevezte ki az MDF kádereit a pártatlan tv és rádió alelnökeivé.

Emlékezzünk, mit művelt az MDF, amikor a választások első fordulója után azt látta, hogy az SZDSZ a nyomába ért, akár el is hagyhatja. Milyen frusztrált dühvel és mégis milyen átgondolt terv szerint indította el a mocskolódás hadjáratát, hozta nyilvánosságra a sikeres SZDSZ-jelöltekről a hónapok óta gyűjtögetett – mégis meglepően pontatlan – „leleplező” adatait.

Képzeljük el, mit művelnének, ha az SZDSZ lenne kormányon. Mit dobnának be demagógiában, uszításban…

Talán jobb így, hogy nem az SZDSZ nyerte a választást. Persze abba is bele kell gondolnunk, mit vesztett az ország a gazdasági átalakulás elodázása miatt, és mit veszíthet még a kárpótlási törvény, az egyházi ingatlanok visszaadása nyomán.

És abba is bele kell gondolnunk, hogy az SZDSZ-szel szemben lévő oldalon sem egynemű tömeg ül ám. A Tarnóczky-indítvány támogatói között számos kormánypárti volt. Kónyáék javaslatát pedig, hogy a „rosszul számolt szavazás” kérdését az ügyrendi bizottság tárgyalja meg, 164 szavazattal 94 ellenében elvetették. A józan ész és a tisztesség azért azon a térfélen sem otthontalan.

Talán mégis jobb lett volna, ha megnyerjük a választást.


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon