Skip to main content

Címkézzünk-e?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Meg kell valósítani (a tömegtájékoztatásban) a politikai címkézés rendszerét” – írja hathasábnyi, egész oldalas okfejtése vége felé bizonyos Farkas Elemér a Pesti Hírlap keddi számában. „Így elejét lehet venni annak, hogy politikailag elkötelezett állásfoglalások az objektivitás köntösébe burkolózzanak.” Ő példás buzgalommal azonnal az élére is áll e „címkézési” programnak. S nem fukarkodik ötletekben arra vonatkozólag sem, milyen „gyógymódokat” kell az általa billoggal ellátottak „közömbösítése” végett alkalmazni.

Például: „Nem engedhetjük továbbra is szabadjára a dolgokat. Nyíltan meg kell neveznünk a magyar írott sajtó, a rádió és a televízió bolsevik-liberális maffiózóit, és ki kell szorítani az információs médiákból őket és legodaadóbb híveiket. (…) A magyar sajtónak ez a megtisztítása elkerülhetetlen a demokratikus rendszerváltás végrehajtásához. Ezt követően a rádió és a televízió vezetését – elnökök, alelnökök stb. – politikailag úgy kell kiegyensúlyozni, hogy abban a különböző irányzatok arányosan szerepeljenek, és a kormány gondoskodjon a szakmai szempontok érvényesítéséről.” (!?)

Vagy: „Elvetve a csak látszólag demokratikus be nem avatkozás elvét… kell megvalósítani a rádió és a tévé semlegességét és pártatlanságát, ráhagyva a politikai sokarcúságot az írott sajtóra.” (Amiben, ugyebár, ezt megelőzőleg a kormány már gondoskodott az irányzatok szerinti jelenlét neki legmegfelelőbb arányainak kialakításáról – lásd fentebb.)

Vagy: (a „bolsevik-liberális”) „maffiával szemben csak a legkeményebb társadalmi reflexek működtetése lehet eredményes, mert egy maffiát csak felszámolni lehet.” Természetesen „megfelelő törvényes szabályozás és központi ellenőrzés mellett”.

És így tovább, hat hasábon át. Ezt a gyengébbek kedvéért csupán egy Solt Ottiliáról készült fotó szakítja meg, nyilván a „bolsevik-liberális maffiózók” fizimiskájának szemléltetése végett.

Nem tudom, kicsoda Farkas Elemér, mint ahogy három másik „maffiózóközpont” dörzsölt és sajtókörökben jólértesültnek számító vén rókái sem tudták. Egy biztos: igencsak fontos személyiség lehet, ha az egyik „kormányhoz közel álló” országos napilap általa üzeni meg a Köznek és az „elvakultan kormányellenes” (sic!) sajtónak, hogy közéig az Armageddon, a „bolsaja csisztka”, az „Endlösung”, a „Végső Megoldás” – természetesen az „Igazság Pillanatának” képében. Esetleg olyan fontos, hogy nem ártana megfogadni a tanácsait. Például úgy, hogy „politikailag címkézzük” őt magát.

Sajnos, gyorsabb volt: elvégezte ő maga. Igaz, jól ismert idegen tollakkal ékeskedve – de annál félreérthetetlenebbül.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon