Könczöl Csaba: Megint árvábban
Éppen huszonöt éve, 1969 nyarán ismerkedtünk meg.
Éppen huszonöt éve, 1969 nyarán ismerkedtünk meg.
A „klakőr” francia eredetű idegen szavunk. Leginkább a régmúlt korok színházi világában volt honos. Azokat a fizetett színházi alkalmazottakat nevezték így, akik előadásról előadásra azért kaptak némi javadalmat, hogy amennyiben a „normál” fizető nézőtéri közönség egy-egy poénnak szánt színpadi eseménynél nem tört ki dörgő tapsviharban, tapssal és ujjongással riasszák föl őket lagymatag szundikálásukból.
Érdeklődve figyelem, mekkora léptekkel közeledik a Tv-híradó az „objektív köztájékoztatás” felé. Íme, hétfő este nemcsak Demszkyt nem „fedik ki” a képből, amint a dalai lámát fogadja, vele társalog. Hanem külön blokkban adnak hírt arról, hogy „két parlamenti képviselő terepszemlét tartott az egyik bosnyákokkal teli menekülttáborban”.
Kivételt teszek: ezúttal nem egy kevéssé ismert, ám szélesebb körű megismertetésre méltó folyóirathoz fűzök széljegyzetet. A Holmi, amely három év óta nehezen elvitathatóan a legszínvonalasabb (s egyben a legjobban „menedzselt”) magyar szépirodalmi folyóirat, általában efféle ajánló bemutatásra már nem szorul rá.
Tizenhét éves volt a későbbi Néró császár, amikor mestere, Seneca a keresztényi időszámítás szerinti 54-ben A haragról című traktátusát, a sztoicizmus egyik alapművét megírta. A sztoicizmus valójában inkább egyfajta bölcseleti irányzat, alkalmazástan, viselkedéstechnikai tanácsadórendszer, semmint a szó eredeti értelmében vett filozófia: nem a lét ún.
Több mint egy éve péntek esténként a magyar néző is részese lehet – a boldogult emlékezetű „szocreál” példázatok helyett – minden idők legsikeresebb „kapreáljának”. A „Dallas” sorozat nálunk is közeledik a hatvanadik részhez. S ez a földgolyóbis minden periferikus pontján az egyik legbiztosabb tünete annak, hogy eltökélten „fölzárkózunk a fejlett Nyugathoz”, meghonosítjuk a „gazdasági versengést”, a „piacorientált szemléletet”, a „racionalizált életvezetés” szellemét.
S hogy milyen irányba tette meg ezt a nagy utat? A lap tavaly novemberi számában a szerkesztőbizottság egyik tagja „abban a reményben teszi közzé megfontolásra szánt észrevételeit”, hogy ezek „segíthetnek visszatéríteni a Nyugati Magyarságot arra az útra, amelyen jó darabig minőségi magyarság-szolgálatot végezve haladt, és amelyről az utóbbi időben letért”. Konkrétabban: „a Nyugati Magyarság átalakulása színvonala hanyatlását, mértékletessége feladását eredményezte.
Beszélő: Az amerikai magyarok évente tartott Itt-Ott-konferenciájáról tavaly a Beszélőben Lipták Béla számolt be, s megemlítette, hogy az itthoni politikai fejlemények hatására ott, nálatok is változott a hangulat. Azóta újabb egy év telt el.
Nagy Károly: Ma már odahaza sem tabukérdések, amikről korábban csak Nyugaton lehetett szó.
Engem terhel a felelősség, amennyiben elsikkadt volna, hogy Fehér az ötvenes-kilencvenes évek közötti időszak magyarországi alkotó értelmiségének arról a részéről beszél, amelyik saját autonómiáját a politikai hatalom vonatkozásában határozta meg.
Egy „függetlenségére kényesen vigyázó” különvéleménye
Nevem: ld. alant. Egyébiránt: belső munkatársa a Népszabadságnak, külső a Beszélőnek, a Kritikának, az Élet és Irodalomnak stb. etc. Ettől függetlenül, nem vagyok sem A Népszabadság, sem A Kritika, sem A Beszélő stb. etc. A nevem ugyanis (ld.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 42 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét