Skip to main content

Híradó-objektivitás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Érdeklődve figyelem, mekkora léptekkel közeledik a Tv-híradó az „objektív köztájékoztatás” felé. Íme, hétfő este nemcsak Demszkyt nem „fedik ki” a képből, amint a dalai lámát fogadja, vele társalog. Hanem külön blokkban adnak hírt arról, hogy „két parlamenti képviselő terepszemlét tartott az egyik bosnyákokkal teli menekülttáborban”. Igaz, a híradósok az objektivitásban addig azért nem jutottak, hogy bemondják, e két képviselő az SZDSZ-es Szent-Iványi István meg Wekler Ferenc, de mindenesetre mutatták őket – és már ez is haladás.

Efölötti örömöm maradéktalan lett volna, ha – balvégzetemre – a Kepes András-féle katalóniai riportfilm közben este tízkor véletlenül át nem kapcsolok az egyesről a kettes csatornára, az Esti egyenlegre. Csak innét értem meg, a sokoldalú és elfogulatlan tájékoztatás örökkön-hős MÚK-ista bajnoka, Moldoványi Ákos mit felejtett el a híradóban megemlíteni. Nemcsak azt, hogy két SZDSZ-es képviselő volt a baranyai menekülttáborban, hanem azt is, hogy nyomós oka volt odamenetelüknek: a rémhírek, amiket „egyes médiumok a menekültek okozta járványveszélyről” országgá röpítettek. S amikből, mint a helyszíni tisztiorvosnő elmondta (ő az egyesen sugárzott híradóból valahogy kifelejtődött), úgyszólván semmi nem igaz. Mindössze tucatnyi egyedi hasmenéses eset volt a több ezerből, ami nem haladja meg a normális hazai átlagot. Wekler meg Szent-Iványi pedig azért mentek, hogy személyesen tisztázzák, van-e alapjuk ezeknek a rémhíreknek – amiket közzétenni azoknak lehetett nyomós okuk, akik általuk is növelni kívánták a menekültbefogadás-ellenes közhangulatot, s ezzel nyomatékosítani a pórnép előtt ama kormányintézkedések jogosságát, amik szerint szigorítani kell a háború elől fejvesztve menekülő szerencsétlen bosnyákok beengedését. Merthogy Nyugaton is szigorították őket – mi pedig éppen „fölzárkózóban vagyunk a fejlett Nyugathoz”.

Mármost: hol is találkoztam pár napja ezekkel a „rémhírekkel” legelébb? Hoppá – az egyesen, a híradóban, emlékezetem szerint ugyanabban, amelyikben bejelentették, hogy félezernyi, mindenéből kibombázott boszniai menekült, öregek, gyerekek, asszonyok szeretnék 15–20 óra után valahol a magyar határ innenső oldalán egy viszonylag nyugalmas táborhelyen álomra hajtani fejüket. De nem tehetik, mert a határőrség kormányutasításra nem bocsátja be őket, vagy ha mégis, „csak kivételes esetben, merőben humanitárius megfontolásokból”. És „merőben humanitárius megfontolásból” – küldözgették őket az egyik határátkelőhelytől a másikig, nappal a harmincöt fokos kánikulában, éjjel szúnyogok rajától övezetten.

Így már érthetővé válik, miért is látogatott el az SZDSZ-es Wekler Ferenc meg Szent-Iványi István a déli határ menti menekülttáborba. És érthetővé válik az is, miért nem szerepelt a Pálfy G.-féle Tv-híradóban az a tisztiorvosnő, aki nem átallotta hangulatkeltő rémhíreknek nevezni azokat a tudatos félretájékoztatásokat, melyek szerint a menekültek befogadása járványveszéllyel fenyegeti a környék magyar lakosságát. Ez esetben Moldoványi Ákos esetleg kénytelen lett volna így kezdeni: „Korábbi téves tájékoztatásainkkal ellentétben, a két SZDSZ-es képviselő és a tisztiorvosnő tájékoztatása alapján tudatjuk, hogy a menekülttáborokból nem fenyeget semmilyen járványveszély, a kormány döntését a menekültek befogadásának adminisztratív megnehezítéséről tehát nem a magyar lakosság fokozottabb védelme, hanem »magasabb szempontok« indokolják.”








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon