Skip to main content

Kivonat a Martin Luther King Egyesület a kerepestarcsai átmeneti tábor körülményeiről írott jelentéséből

Vissza a főcikkhez →


– nem tájékoztatják a bekerülteket, hogy miért, mennyi időre hozták be őket, és hogy mi a kikerülés módja;

– a nyelvi akadályok miatt a bekerültek sokszor azt sem tudják, melyik országban vannak;

– nincs a többi emberre veszélyes betegségek kiszűrésére egészségügyi vizsgálat;

– szappan, tisztálkodási szerek csak 2–3-szoros feketepiaci áron kaphatók;

– nincs fürdőszoba, megfelelő tisztálkodási lehetőség;

– nincs meleg víz és vízmelegítési lehetőség;

– 8–9 hónapja fogva tartott emberek sem kapnak új fehérneműt;

– sokszor felbontják a leveleiket.
















Megjelent: Beszélő hetilap, 31. szám, Évfolyam 4, Szám 30


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon