Skip to main content

Négyszemközt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kelet- és közép-európai liberálisok budapesti tanácskozása

„Közép-Európában új »chartára« van szükség!”


A tanácskozáson Konrád György javaslata váltott ki legnagyobb visszhangot. A nemzetközi PEN Klub elnöke javasolta „Charta ’92” nevű regionális nemzetközi liberális demokrata szervező, már nevével is utalna a cseh és a szlovák értelmiségiek által annak idején létrehívott Charta „’77” nevű illegális ellenzéki emberijog-védelmi mozgalomra.


A tanácskozás egyik témája a kelet- és közép-európai liberális sajtó volt. A szovjet típusú totalitárius rendszerek 1989–90-ben bekövetkezett összeomlásáig az addig üldözött „ellenzéki” illegális mozgalmak politikai tevékenységében különlegesen nagy szerepet játszott a demokratikus „második nyilvánosság” megteremtése, ezen belül is kivált az ellenzéki („szamizdat”) sajtó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a térség országainak számos ismert mai ellenzéki politikus vezetőjét 1989 előtt az addig hatalmon volt kommunista állampártok politikai rendőrsége „forma szerint” nem is „politikai ellenzékiként”, hanem mint „sajtórendészeti vétségek” köztörvényes elkövetőjét üldözte, bírságolta, vette rendszeresen őrizetbe vagy ítélte börtönbüntetésre.

A szellemiségükben ellenzéki, de a demokratizálódó viszonyok között ma már – természetesen – legális liberális lapok közül Marek Beylin, a varsói Krytyka című folyóiratról adott általános jellemzést. A legfontosabb román szabadelvű fórum, a bukaresti „22"  nevét 1989. december 22-ről, a Ceausescu-klán végóráinak kezdő dátumáról kapta; ennek képviseletében Calin Anastasiu és Cantrinel Plesu beszéltek. A szlovák ellenzéki liberálisok legfontosabb folyóirata, a Pozsonyban megjelenő Fragment  élén a Charta ’77 egyik alapítójaként hírből és üldöztetései révén nálunk is ismert Martin M. Simeckával. A prágai Pritomnostot Jan Vit és Katerina Irmanová, a szófiai Izbort a („civilben” filozófus) Evgenia Ivanova mutatták be. Glev Pavlovszkij Moszkvából érkezett, kettős minőségben: részben a „Postfactum” nevű független orosz hírügynökség képviselőjeként, részben A huszadik század és a világ című orosz demokrata lap szerkesztőjeként. A budapesti Beszélőről Kiss Ilona és Krasztev Péter, a Magyar Narancsról Vágvölgyi B. András adtak „gyorsfényképet”. A cseh Respekt (Prága) nevében a lap magyar munkatársa, Lékó István, a varsói The Insider (angolul megjelenő lengyel liberális folyóirat) Jane Dobija, az albán Rilandija részéről a tiranai Arban Ruko beszélt.

Hogyan lehet javítani és hatékonyabbá tenni a liberális szellemiségű folyóiratok és újságok közötti együttműködést a gyakorlatban? – Ennek egyik legfontosabb gyakorlati eszköze a már több mint fél évtizede megjelenő angol nyelvű East European Reporter című folyóirat. A főszerkesztő Jonathan Sunley (London) tartalmas esszé-folyóirata döntően a Soros Alapítvány támogatásával jött létre és működik, javarészt kelet-és közép-európai szerzők közreműködésével: Sunley az eddigi eredmények ellenére úgy vélekedett, hogy a térségben ’89 óta bekövetkezett politikai változások miatt fontolóra kell venni némely szerkesztési változtatásokat. Karádi Éva javaslatot tett egy közös angol nyelvű újság megindítására East-east címmel, amit a résztvevők nagy egyetértéssel fogadtak. Rögtön megválasztották a szerkesztőbizottságot: Adam Michnik (Lengyelország), Konrád György (Magyarország), Jonathan Sunley (Anglia), Ivan Krasztev (Bulgária) és Aleksander Smolar (Lengyelország). A lap nem akar efféle „disszidens” orgánum lenni: a cél semmiképpen nem valamiféle új „szellemi gettó” létrehozatala. Közérthető politikai elemzésekben, interjúkban, továbbá – túl az átvett cikkeken – önálló írásokban kell foglalkoznia a régió kérdéseivel, az övezethez tartozó országokon belüli párterőviszonyokkal.






Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon