Könczöl Csaba, Szőke Katalin

Nyomtatóbarát változat

A tanácskozás egyik témája a kelet- és közép-európai liberális sajtó volt. A szovjet típusú totalitárius rendszerek 1989–90-ben bekövetkezett összeomlásáig az addig üldözött „ellenzéki” illegális mozgalmak politikai tevékenységében különlegesen nagy szerepet játszott a demokratikus „második nyilvánosság” megteremtése, ezen belül is kivált az ellenzéki („szamizdat”) sajtó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a térség országainak számos ismert mai ellenzéki politikus vezetőjét 1989 előtt az addig hatalmon volt kommunista állampártok politikai rendőrsége „forma szerint” nem is „politikai ellenzékiként”, hanem mint „sajtórendészeti vétségek” köztörvényes elkövetőjét üldözte, bírságolta, vette rendszeresen őrizetbe vagy ítélte börtönbüntetésre.

A szellemiségükben ellenzéki, de a demokratizálódó viszonyok között ma már – természetesen – legális liberális lapok közül Marek Beylin, a varsói Krytyka című folyóiratról adott általános jellemzést. A legfontosabb román szabadelvű fórum, a bukaresti „22" – nevét 1989. december 22-ről, a Ceausescu-klán végóráinak kezdő dátumáról kapta; ennek képviseletében Calin Anastasiu és Cantrinel Plesu beszéltek. A szlovák ellenzéki liberálisok legfontosabb folyóirata, a Pozsonyban megjelenő Fragment – élén a Charta ’77 egyik alapítójaként hírből és üldöztetései révén nálunk is ismert Martin M. Simeckával. A prágai Pritomnostot Jan Vit és Katerina Irmanová, a szófiai Izbort a („civilben” filozófus) Evgenia Ivanova mutatták be. Glev Pavlovszkij Moszkvából érkezett, kettős minőségben: részben a „Postfactum” nevű független orosz hírügynökség képviselőjeként, részben A huszadik század és a világ című orosz demokrata lap szerkesztőjeként. A budapesti Beszélőről Kiss Ilona és Krasztev Péter, a Magyar Narancsról Vágvölgyi B. András adtak „gyorsfényképet”. A cseh Respekt (Prága) nevében a lap magyar munkatársa, Lékó István, a varsói The Insider (angolul megjelenő lengyel liberális folyóirat) Jane Dobija, az albán Rilandija részéről a tiranai Arban Ruko beszélt.

Hogyan lehet javítani és hatékonyabbá tenni a liberális szellemiségű folyóiratok és újságok közötti együttműködést a gyakorlatban? – Ennek egyik legfontosabb gyakorlati eszköze a már több mint fél évtizede megjelenő angol nyelvű East European Reporter című folyóirat. A főszerkesztő Jonathan Sunley (London) tartalmas esszé-folyóirata döntően a Soros Alapítvány támogatásával jött létre és működik, javarészt kelet-és közép-európai szerzők közreműködésével: Sunley az eddigi eredmények ellenére úgy vélekedett, hogy a térségben ’89 óta bekövetkezett politikai változások miatt fontolóra kell venni némely szerkesztési változtatásokat. Karádi Éva javaslatot tett egy közös angol nyelvű újság megindítására East-east címmel, amit a résztvevők nagy egyetértéssel fogadtak. Rögtön megválasztották a szerkesztőbizottságot: Adam Michnik (Lengyelország), Konrád György (Magyarország), Jonathan Sunley (Anglia), Ivan Krasztev (Bulgária) és Aleksander Smolar (Lengyelország). A lap nem akar efféle „disszidens” orgánum lenni: a cél semmiképpen nem valamiféle új „szellemi gettó” létrehozatala. Közérthető politikai elemzésekben, interjúkban, továbbá – túl az átvett cikkeken – önálló írásokban kell foglalkoznia a régió kérdéseivel, az övezethez tartozó országokon belüli párterőviszonyokkal.

• Külföld