Vissza a főcikkhez →

A tanácskozáson Konrád György javaslata váltott ki legnagyobb visszhangot. A nemzetközi PEN Klub elnöke javasolta „Charta ’92” nevű regionális nemzetközi liberális demokrata szervező, már nevével is utalna a cseh és a szlovák értelmiségiek által annak idején létrehívott Charta „’77” nevű illegális ellenzéki emberijog-védelmi mozgalomra. Ugyanakkor különbözne is tőle, mivel ma már egyik érintett országban sem illegális körülmények között kellene tevékenykednie.

Konrád attól a változatlan meggyőződéstől indíttatva tette meg javaslatát, hogy az értelmiségnek a térségben ma, a demokratikus jogállamiság alkotmányos föltételeinek kialakulása után is kiemelkedően fontos szerepe van és kell legyen a politikában. Miben áll ez a szerep? Konrád, ironikusan, a „kemény” és a „lágy” vagy „puha” totalitárius diktatúrák közti közkeletű megkülönböztetést használva, a demokrácia „kemény” (formalizált-bürokratizált) és „lágy” (informális, civil) intézményesülési útjairól beszélt. Míg az előbbiek – úgymond – nélkülözhetetlenek a szabad „civil társadalom” működési mechanizmusainak kialakulásához, az utóbbiak nélkül az előbbiek éppúgy elmerevülhetnek, tartalmatlan formalitásokká silányulhatnak, elbürokratizálódhatnak, ahogy az elveikben akár nyíltan antidemokratikus politikai rendszerek. És ilyenfajta fejlemények veszélyeire és azok realitására utaló jelek tapasztalhatók: máris egész Kelet-Közép-Európában terjedő fundamentalista-populista-nacionalista indulatok, az idegengyűlölő és új ellenségkép-kereső propaganda, az antidemokratikus és parlamentarizmusellenes hangulatokra „rájátszó” szociáldemagógia. Ebben a helyzetben – így Konrád – a régió liberális értelmiségeire hárul a feladat, hogy létrehozzanak egy olyan nemzetközi szervezetet (ennek adta „jobb ötlet híján” a „Charta ’92” nevet), amelyik bárminemű merev intézményi forma nélkül afféle erkölcsi „zsűriként”, „soft” (puha, lágy) institúcióként a nyilvánosság előtt mintegy meghatározná és képviselné a mindenféle politizálásra nézve kőtelező erkölcsi „minimumot”, egyszersmind rendre néven nevezve hozná a világközvélemény tudomására azokat az országokat és szervezeteket, amelyek ezen „erkölcsi minimumoknak” általában vagy egyes konkrét cselekedeteikben nem tesznek eleget. E „puha institúció” minden párt előtt nyitva állna, számítana tevékeny közreműködésükre, sőt, még „improvizatívan” bekapcsolódók elől sem zárkózna el.

Konrád indítványával kapcsolatban a támogatók (például Adam Michnik és Soros György) mellett többen kételyeiknek és ellenvéleményeiknek adtak hangot: a vita, melyre lapunk hasábjain is vissza kívánunk térni, tovább folytatódik.

• Külföld