Skip to main content

Itt a piros, hol a piros

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Karneváli játék a bolgár választásokon


Vigasságok

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a bolgár választási rendszer a magyarnak kistestvére, ki sejtette volna, hogy az az egészen apró formai különbség, ami a két szisztéma között mégis fennáll, mennyire más hangulatot tud teremteni. Bulgáriában ugyanis nem iksszel vagy kereszttel szavaznak a polgárok, hanem színes cédulákkal, melyekhez még a választásokat megelőzően hozzá lehet jutni. A Bolgár Szocialista Párt (BSZP, hétköznapi nevükön kommunisták) például piros színnel reklámozza magát, a Demokratikus Erők Szövetsége (DESZ, vagyis az ellenzék) kékkel, a Bolgár Földműves Népi Szövetség (BFNSZ, agráriusok) narancssárgával és így tovább. A karneváli színpompát az ötvennél is több párt egyidejű jelenléte biztosította a főváros utcáin. A tereken tömeggyűlések kékben és pirosban, barikádok fekete-pirosban (anarchisták), az egyetemet elfoglalják a diákok (meglehetősen fakó akció), sátoros tüntetők a tévé épülete előtt az „információs vákuum” ellen tiltakoznak, a megrögzött (reform)kommunista Pavel Piszarev lemondását követelik az igazgatói posztról. A messziről jött ember – jelen esetben e sorok írója – csak áll, s azon veszi magát észre, hogy a pártállam iránti, már-már elfeledettnek hitt indulatok újra felélednek. Egy másik messziről jött ember, Marian Orlikowski a Gazeta Wyborczától kizökken a karneváli szerepből, és a televízió egyenes adásában megérdeklődi a Központi Választási Bizottság (KVB) elnökétől, mégis nem szégyelli-e magát, hogy ennyi csalás után még hazudozik is a sajtótájékoztatón.

A bukott első forduló után az ellenzék a karnevál jegyében kijátszotta az utolsó aduját: a televízióban bemutattak egy videoclipet, melyet tavaly december tizennegyedikén készítettek azon a nagygyűlésen, ahol P. Mladenovot a tömeg kifütyülte, amire az első titkár úgy reagált, hogy hisztériás rohamot kapott, és elhajította a kezébe adott mikrofont. A felvételen félreérthetetlenül hallani, amint D. Dzsurov hadseregtábornoknak odasúgta: „Gyertek elő a tankokkal!”

P. Mladenov persze azután sem mondott le, hogy közvetve tömeggyilkosságra való felbujtással vádolták meg, inkább szójátéknak próbálta beállítani baklövését (lefordíthatatlan: „Hívjátok elő Sztankót! [ti. Todorovot]). Mladenov jól ismeri a karnevál íratlan szabályait, ahol minden csak látszólag és csak rövid időre állhat a feje tetejére, a valós hatalmi viszonyok nem változnak. Aki uralkodik, mindent megengedhet magának, még a karnevált is leállíthatja, hiszen felette senki sem bíráskodhat. Tom és Jerry Bulgáriában nem cserélhettek szerepet, még akkor sem, ha az egér látszólag szabadon rohangálhat, cincoghat, sőt egérutat nyerhet. Az év eleje óta nyolcvanezren vándoroltak ki Bulgáriából, zömében diplomások.

Tények

A. Lilov pártelnök „nagy választási győzelemként” értékelte a BSZP(k) 47,15 százalékos eredményét, s hozzátette, hogy a siker elsősorban a párt megújulásának köszönhető.

A negyvenöt esztendőt „állami gondozásban” töltött BNFSZ hazai kisgazdáinkhoz hasonlóan messze várakozása alatt teljesített (8,03 százalék). V. Valkov, a szövetség elnöke mindenki meglepetésére támogatásáról biztosította a második fordulóra készülő DESZ-t, és kizárta egy BNFSZ–BSZP-koalíció lehetőségét.

Ahmed Dogan, a negyedik parlamenti párt, a 6,03 százalékot elért Ember- És Szabadságjogi Mozgalom („törökpárt”) vezetője szintén arra biztatta támogatóit, hogy szavazzanak a DESZ-re.

Az egyesült ellenzék, a DESZ a vereséget követő első kábulatából felocsúdva rövid elemzés után arra a következtetésre jutott, hogy figyelembe véve az idő rövidségét, a fejetlenséggel határos szervezetlenséget, a politikai dilettantizmusból elkövetett szarvashibákat (…) ez az eredmény felér egy győzelemmel.

Vélemények a második forduló előtt…

Részlet Petko Szimeonov, a DESZ egyik vezetőjének a KVB elnökéhez intézett tiltakozó leveléből: „Most értesültem arról, hogy a BSZP aktivistái a jelen pillanatban is (kampánycsend idején – K. P.) agitálnak. Trojan városában a lakosságot lefizetik, vagy azzal fenyegetik az embereket, hogy menesztik őket a munkahelyeikről. Dobri Dzsurov tábornok személyesen jár házról házra, és agitál. Pontos adataink vannak (névvel és címmel) azokról, akiket borítékba tett piros szavazócédulákkal és pénzzel megvesztegetni próbáltak. (…) Kjusztendil városában, a …sz. alakulattól kettőszázötven katonát engedtek szabadságra. Alapos a gyanúnk, hogy ezt azért tették, hogy megfosszák őket a szavazás lehetőségétől, annál is inkább, mert az első fordulóban az alakulat nyolcvankét százaléka a DESZ-re szavazott.”

Zselju Zselev, a DESZ vezetője a következőket nyilatkozta: „A választási eredmények még nem véglegesek, azt azonban már most meg lehet állapítani, hogy a bolgár nép a többi kelet-európai néphez hasonlóan nemet mondott a kommunista rendszerre, hiszen a lakosság több mint fele a kommunisták ellen szavazott. Sajnos az arányok nem olyanok, mint Lengyelországban, Csehszlovákiában vagy Magyarországon, mégis elbúcsúztattuk a kommunizmust. A parlamentben erősek a pozícióink, a kommunisták egy lépést sem tehetnek nélkülünk.”

Petar Beron, a DESZ elnökségének tagja, az Ekoglasznoszt vezetője: „Azt hiszem, nem kis fegyvertényt hajtottunk végre ilyen körülmények között. Ennél többre nem is számítottunk. Több helyütt előfordultak csalások, de a döntő az volt, hogy a lakosságot előzően manipulálták, a régi struktúrákat még nem bontották le. Erre majd ősszel, a következő választásokon kerül sor.”

Hrisztofor Szabev atya, a vallásszabadság-mozgalom vezetője, az ellenzék „lelki atyja”: „Úgy gondolom, hogy a csalások, melyeket jeleztek, valóban megtörténtek. Magam is tanúja voltam néhánynak. Őszintén remélem, hogy a második fordulóban a nyugati megfigyelők éberebbek lesznek. Szép eredményt értünk el így is mint fiatal ellenzék. Már csak huszonhét mandátumot kell szereznünk a második fordulóban, és a kommunisták mozdulni sem fognak tudni nélkülünk.”

…és után

A második fordulóban a kommunisták totális vereséget szenvedtek a nagyvárosokban. Plovdivban például egy mandátumot sem szereztek, Szófiában csak kettőt. Bulgária azonban falusi ország, és így a BSZP-nek most abszolút többsége van a parlamentben.

A választási bizottságok kiszolgáltatottságáról megfigyelőként magam is meggyőződhettem. A tanácsok és a KVB kézírással kiegészített listákat adtak az egyes választóköröknek, a választások napján szóbeli utasításokat küldözgettek a választási kerületeknek, vagyis nyilvánvaló volt, hogy a választások tisztasága a hatalom jóindulatától függ. Ez a hatalom pedig még soha nem dolgozott önmaga ellen.

Az illetékesek véleménye ebben az esetben is mérvadóbb.

Elka Konsztantinova, a Radikális Demokrata Párt elnöke, a DESZ elnökségének tagja: „Nem igaz, hogy ezek a választások demokratikus légkörben zajlottak. Már a kampány idején tisztességtelen eszközöket használtak, megfélemlítették az embereket. A cigányokkal például elhitették, hogy a DESZ Afrikába akarja őket küldeni, ahol majd szappant főznek belőlük. Csoda ezek után, hogy amikor odamentem hozzájuk, kő- és tojászáporral fogadtak? Kis híján agyonütöttek. A nyugdíjasok úgy kapták kézhez a legutóbbi nyugdíjukat, hogy ha a DESZ győz, többet nem kapnak pénzt. A kommunisták aljassága megdöbbentő… Ha így nézzük, a választásokat mi nyertük.”

Ljubomir Szobadzsiev, az Állampolgári Kezdeményezés vezetője, a DESZ elnökségének tagja: „A választások eredménye nem reális. Az embereket már fél éve azzal manipulálják, hogy a változások nálunk semmi jóra nem vezethetnek. Tömegek szorultak a társadalom perifériájára, s ezek úgy érzik, hogy csak a BSZP jóindulatának köszönhetik létezésüket.”

Konsztantin Trencsev a Podkrepa (Támogatás) független szakszervezet elnöke, a DESZ elnökségi tagja: „A tegnapi fordulóról minden adatot még nem tudunk, annyi azonban biztos, hogy súlyos visszaélések történtek. Ezt bírósági úton tisztázzuk. A népnek tudnia kell, mit tesznek vele, és a diáksztrájkot is azért támogatjuk, mert ugyanezt követelik. A manipulációk hatása nem volt döntő, de legalább tíz százalékot jelentett a kommunistáknak.”

A túloldalról


Tanulságos, hogyan látták az eseményeket maguk az elkövetők. Atanasz Szemerdziev belügyminiszter: „Bulgária büszke lehet ezekre a választásokra, mert olyan légkörben zajlottak le, amilyenre még nem volt példa ebben az országban. Gondolom, ön is meglátogatott néhány választóhelyiséget, és meggyőződhetett arról, hogy minden nyugodtan és derűsen zajlott, senki senkire nem gyakorolt nyomást. Ahol én jártam, a megfigyelők szinte kivétel nélkül azt mondták, hogy csendesen és békésen folyik minden, rendzavarásra sehol sem került sor.” Arra a kérdésemre, hogy érzi magát egy ellenzéki városban, így válaszolt: „A múlt heti események után a kérdés helyénvaló. Azért látogattam most a DESZ székházában, hogy közös erőfeszítéssel elejét vegyük a hasonló incidenseknek, csökkentsük a feszültséget, hogy minden családban öröm, nyugalom, bizalom honoljon.”

Miután e szép és emelkedett gondolatokat végighallgattam, a BSZP erődítményébe látogattam Filip Bokovhoz, a Legfelső Párttanács (volt KB) szóvivőjéhez. „Az előrejelzések megközelítően ilyen arányú győzelmet jósoltak. Persze abban is van némi igazság, hogy a mi helyzetünkben »jaj a győzteseknek«. A kialakult politikai polarizációt veszélyesnek tartjuk az ország szempontjából. A parlamentben mindannyiunknak együtt kell dolgoznunk, hogy leküzdhessük a nehézségeinket. A második kérdésére válaszolva semmi különöset nem érzékelek Szófiában attól, hogy az ellenzék győzött. Párizsban is az ellenzék győzött, mégis a szocialisták kormányoznak. A tanulságokat természetesen levonjuk, és megpróbáljuk növelni a támogatóink számát.”

A győzteseknek gratulálni illik. Ezzel együtt én úgy érzem, hogy Bulgáriában nem egyszerűen a kommunisták győztek, hanem a jövőtől való félelem bizonyult erősebbnek a múlt tagadásánál. A következő parlamenti választásokig hátralévő másfél év alatt az országnak túl kell élnie a magukat mentő „reformkommunisták” tehetetlenségét, a kialakult parlamenti patthelyzetet, de elsősorban az éhhalállal fenyegető gazdasági katasztrófát.

Remélem, okkal mondja Petar Dertliev, Bulgária egyik legtekintélyesebb politikusa, a Bolgár Szociáldemokrata Párt elnöke, hogy „szomorú a győztes, és mosolyog a vesztes, mert mindenki számára világos, hogy csak az utóbbinak van esélye”.



















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon