Nyomtatóbarát változat
Rendkívüli állapot?
Január 13. – a szovjet csapatok bevonulnak Azerbajdzsánba és Hegyi Karabahba az örmény–azeri fegyveres konfliktusok leverésére;
Január 15. – rendkívüli állapotot léptetnek életbe Azerbajdzsán határ menti övezeteiben, az azeri Legfelsőbb Tanácsba pedig bekerül az egyik legkeményebb csekista, legkonzervatívabb PB-tag, Gejdar Alijev;
Január 20-ra virradó éjszaka – bevonulás Bakuba, több mint 200 halott a békés lakosság ellen irányuló támadás következtében;
Február 11–12. – rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat vezetnek be Dusanbéban
Dmitrij Szemusin: Gabonaháborúból polgárháború?
Az első gazdasági háború tavaly nyáron robbant ki a mezőgazdasági vidékek és Moszkva között: a Moszkva környéki falvak, amelyek évtizedek óta szállították haza az élelmiszervonatokon a moszkvai bőség „morzsáit”, felbőszülten fordultak a főváros ellen, ahonnan egyetlen tollvonással, egyik napról a másikra tiltották ki a vidéki vásárlókat.
Tallinn: barikádok kint és bent
Január 15-én Tallinnban is megkezdődött az elnöki hatalom bevezetését megelőző provokációk sorozata. Az észtországi Interfront a szokásos szociális demagógiával, az áremelések ürügyén tiltakozó megmozdulásokat szervezett, melyeken az itt élő oroszok szervezete a törvényes parlament feloszlatását és a kormány azonnali lemondását követelte. Mivel ezt természetesen nem teljesítették, két orosz nemzetiségű parlamenti képviselő látványos éhségsztrájkba kezdett a parlament üléstermében. A honatyák teli üdítősüvegekkel bástyázták körül magukat, és emberi jogaik visszaállítását követelték A hétfői és a keddi események azonban keresztülhúzták a számításaikat.
Az elmúlt héten Rüütel, az észt parlament elnöke több sikertelen kísérletet tett arra, hogy felvegye Gorbacsovval a kapcsolatot. A szovjet elnök most végre hajlandó volt fogadni Rüütelt, aki azzal az üzenettel utazott Moszkvába, hogy az észt kormány szilárdan ki fog tartani a parlament függetlenségi nyilatkozata mellett. A megbeszéléseket követően Rüütel azt nyilatkozta, hogy Gorbacsov személyesen garantálja, hogy a vilniusi és a rigai események nem ismétlődnek meg Tallinnban.
Eközben Sabisaar elnök folyamatosan tárgyalásokat folytatott az Észtországban tartózkodó szovjet csapatok parancsnokaival, és ő is ígéretet kapott arra, hogy a katonák nem fognak támadni.
A fejlemények legnagyobb vesztese az Interfront, melynek tagsága mindvégig Moszkva „rendcsinálásában” bízott, s most úgy érzik, cserbenhagyta őket a központi hatalom. Hétfő éjszaka ismeretlen tettesek két bombamerényletet is elkövettek. A néhány napja folyamatosan sugárzó Nagyezsda (Remény) kalózrádió szünet nélkül általános munkabeszüntetésre buzdítja az orosz nemzetiségű dolgozókat, valamint arra szólítja fel őket, hogy szervezzenek „önvédelmi” harci egységeket a „törvénytelen” parlament és a kormány megdöntésére.
Ezúttal azonban majdnem biztos, hogy elszalasztották a nagy lehetőséget.
Mall Hellam (Tallinn)
Riga: abszolút csend
Rigában a keddi nap teljesen nyugodtan telt. Semmiféle katonai akcióra nem került sor, sőt, a katonai vezetés még a betervezett csapatmozgásokat is korlátozta. Az észt elnök kedden délelőtt találkozott Gorbacsovval, este pedig Jelcinnel tárgyalt. Moszkva természetesen semmit sem ígért, igaz, a mi esetünkben jelentős előrehaladásnak számít az is, hogy a „piszkos munkát” végző rohamosztagosokat visszavonták a Riga környéki bázisukra. Persze azt azóta sem ismerte be senki, hogy a támadást Moszkvából irányították, s ez jó indok arra, hogy a vállukat vonogassák, amikor kérünk tőlük valamit. A felelősség kérdése pedig még fel sem vetődik.
A hangulat továbbra is feszült, mert elterjedt a városban, hogy késedelem nélkül bevezetik az elnöki kormányzást, annak ellenére, hogy a két államfő tárgyalásaiból egyértelműen kiderült: egyelőre erről nincs szó.
Rigában járt egy szovjet parlamenti küldöttség, melynek tagjai a hivatalos részt követő sajtóértekezleten úgy nyilatkoztak, hogy a rigai helyzet távolról sem olyan, mint amilyennek Moszkvában megpróbálják beállítani: nem annyira élesek a nemzetiségi ellentétek, mint amennyire kiélezett a régi és az új közötti küzdelem.
A lett parlament sajtóirodájának jelentése
Mennyit ér a szövetségi szerződés
Vilniusban jelenleg a helyzet viszonylag nyugodt, sőt úgy tűnik, az ország politikai és társadalmi erői a békesség megőrzésére törekszenek. Az indulatok lecsillapítását szolgálta az is, hogy Taraszevics, Gorbacsov személyes megbízottja Vilniusban tárgyalt Landsbergis elnökkel, s a megbeszéléseket követően azt nyilatkozta, hogy egyes kérdésekben egyetértésre jutottak, valamint ígéretet tett arra, hogy szorgalmazni fogja az események kivizsgálását, hiszen – úgymond – ő is csak a moszkvai hivatalos változatot ismeri. Az elmúlt napokban mintha az úgynevezett Nemzeti Megmentési Front is defenzívába vonult volna: kétórásra csökkentették televíziós idejüket a központi adásban, s ezalatt is főleg rajzfilmeket sugároztak. Legutóbb még az egyik szélsőségesnek tartott vezetőjük is békülékenyen nyilatkozott arról, hogy a nézeteltéréseket tárgyalásos úton kell rendezni.
Egy-egy incidens azért még megzavarja időnként a nyugalmat. Éjszaka továbbra is a katonai kommendáns parancsnoksága alá tartozó őrszemek cirkálnak a városban. A hétvégén Vilnius egyik elővárosában például feltartóztattak egy fiatalokat szállító autóbuszt, majd amikor a fiatalok kiszálltak, és el akartak szaladni, az őrök tüzet nyitottak, de szerencsére senki sem sebesült meg. Hivatalosan ugyan nem hirdették ki a szükségállapotot, éjszaka mégis mindenkit igazoltatnak az utcán; a járőrök elsősorban szolgálatmegtagadó fiatalokra vadásznak. Ezekből a kisebb provokációkból azonban messzemenő következtetéseket levonni nem lehet.
Litvánia Legfelső Tanácsa úgy határozott, hogy kikéri a lakosság véleményét a függetlenség kérdésében. Litvánia összes polgára, valamint mindenki, aki a litván állampolgárságra jogosult, kifejezheti a véleményét, azonban ez a megkérdezés nem lehet azonos a népszavazással, hiszen Litvánia megszállt terület, nem a nép akaratából csatlakozott a Szovjetunióhoz.
Litvánia népe még mindig nem ocsúdott fel az elmúlt napok eseményei után. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a brutális katonai beavatkozás egyetlen célja a törvényes litván kormány megfélemlítése és kényszerítése arra, hogy az új szövetségi szerződést aláírja.
Irena Veisaite (Vilnius)
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét