Skip to main content

Beszélő hetilap, 4. szám, Évfolyam 3, Szám 4

(Krizsik Alfonz): T. Szerkesztőség!

(langmár): A hiba máshol van

–lt [Solt Ottilia]: Ki mit szeret?

(Quod libet?)

Vajna János: Rakéták és új világ

Bush háborúja vagy Szaddám Huszein háborúja?

Eörsi János: …mit érlel annak a sorsa?

Iványi Gábor: Egy hályogkovács följegyzései

Révész Sándor: Hová fusson a kufár?

Kőszeg Ferenc: Mi ketyeg a könyveskonténerben?

Deák Péter: „Félkarú rablók” a bagdadi tolvaj ellen

Krasztev Péter: És csend, amerre ment…

: Rendkívüli állapot?

Dmitrij Szemusin: Gabonaháborúból polgárháború?

Igor Kosurnyikov - Keskeny Ernő: A színjáték vége

Riecke Werner: Szabadság téri gondolatok

Monetáris politika az elkövetkező években

–eö– [Eörsi János]: A szolidaritás jellege

Török Monika: „Oktass, hogy megőrizzem a törvényedet!”

Dr. Hagelmayer István - Dr. Nyikos László - L. F. [Langmár Ferenc] - Langmár Ferenc: „Belpolitikai jelentőségű ügy”

Nagy W. András: Ambuláns rehabilitáció

Szegal Borisz: Doylestowni levél

(amerikai választások – 1990)

Perneczky Géza: Mennyire lehet „civil” egy demokrácia?

Boglár Lajos: A Boldogság Szigete

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon