Skip to main content

A hiba máshol van

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A társadalombiztosítás vitájáról írt múlt heti cikkemben megpróbáltam utánaszámolni, milyen hatása lenne Palotás János képviselő módosító javaslatának. A bizottsági vitákon részt vevő jó néhány képviselőhöz hasonlóan – mint erre a tb-vita anyagainak további tanulmányozásakor rájöttem – félreértelmeztem a módosító javaslatot. Nem mentségként, hanem magyarázatként: föl sem mertem tételezni, hogy a javaslat széles rétegeket (például az özvegyi és a rokkantnyugdíjból élőket) – a mai infláció mellett – teljes egészében kihagyná (a cikkben taglalt gazdasági korlátok miatt) a nyugdíjemelésből. Ha eredetileg figyelmesebben olvasom a módosító indítványt, akkor már ilyen értelemben kritizálhattam volna azt. Sajnálom.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon