Skip to main content

Ki mit szeret?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Quod libet?)


Szokatlanul szelíd természetű, derűre hajlamos házigazdámmal és kedves kiskamasz fiával ülünk a televízió előtt az Öböl-háború harmadik napjának estéjén. A magyar híradónak vége, a gyerek kapcsolgat – egymás után jönnek be az állomások. (Házigazdáimnak van parabolaantennája.) Szinte minden csatornán az éjszakai közel-keleti égbolt: a fantasztikus amerikai rakéták, felderítők és bombázók (vagy micsodák). Mintha minden adó tudományos-fantasztikus filmet sugározna. A felnőtt és a kis növendék férfi szeme csillog, orrcimpája kitágul: „Odanézz!” „Öregem!” – hangzanak a fojtott-szaggatott kis kiáltások. Mint a fiaim, öt-hat éves korukban, játékká szublimált, bontakozó agresszivitásuk orgiái közepette.

A felnőtt és a kamasz nem tudják abbahagyni. Elkapta őket a szenvedély, megbűvölten imádják a technikai csodákat, a fegyvereket. (A mélylélektani elemzést mellőzöm, hogy ti. miféle szimbólumok is ezek.)

Szóval nem akarok egy szót sem szólni az Öböl-háború ellen. Bár jól tudom, mint mindannyian, hogy az iraki diktátorénál nem kisebb agressziók ellen nem sietnek fellépni a koalícióba tömörült nemzetek, még egy gazdasági blokád erejéig sem. Nem minden eltiport nemzet földjében van olaj, és a másik agresszor túlságosan erős is. Legalább ezt az egyet megállítják, mielőtt olyan félelmetessé nő, mint Hitler.

Ráadásul a csodafegyverek kíméletesek, hatásuk nem tömegpusztító erejükben, hanem eddig elképzelhetetlen pontosságukban rejlik. (Ó, nyugati civilizáció!) Az amerikai katonai fejlesztés nem hagyhatta figyelmen kívül az amerikai közvélemény elsöprő tiltakozását a véres és kegyetlen háborúk ellen, az amerikai fiúk, férjek, és szeretők féltését.

De azért megrendített a barátaim és ismerőseim szemében megjelenő lelkesedés és élvezet a fegyverek láttán.

Persze az igazi férfivilág Szaddám Huszein Irakja. Nincs a nőket jobban elnyomó kultúra, mint az iszlám. Ami azt illeti, Hitlernek is sürgős volt a szociáldemokrata hagyományokkal átjárt német közéletből hátraparancsolni őket a konyhába, a gyerekek mellé és a templomba.

Az agresszió elleni igazi védelem, a társadalom védekezésének kulcsa a fegyvereikbe szerelmes férfiak hatalmának megtörése. Nem a Thatcher-féle amazonok, hanem az annyit simfelt, lesajnált, érzelmes és korlátolt libuskák által. A felszabadult nők társ-uralma.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon