Skip to main content

Kösz, Demszky!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Lehet persze, hogy rövid az emlékezetem, de én azt hiszem, Demszky Gábor az első nevezetes hazai politikus, aki a legszélesebb nyilvánosság előtt kijelentette: van olyan dolog a világon, amelyben tévedett. Rosszul döntött, és rossz döntését korrigálni akarja.

„Az aluljárók, az utcai árusítás rendjével kapcsolatos döntésemet például korrigálandónak tartom, utólag úgy gondolom, hogy más forgatókönyvre lett volna szükség. Előbb kellett volna az árusítás rendszerén változtatni, árusítóhelyeket kialakítani, s csak utána hozzálátni a rendteremtéshez. Ez sajnos fordítva történt.” (Magyar Hírlap, június 29., szombat)

Nem ez a legnagyobb baja szegény Demszkynek; ezek az árusítóhelyek és árusok. Van neki költségvetési hiánya, mérgezett, büdös fővárosi levegője, közlekedési dugója, összeomló tömegközlekedése, világvárosi bűnözése, van ellenzéke – jó bőven –, van köztársasági megbízottja a feje fölé, fizetőképtelen lakosai, hajléktalanjai, munkanélkülisége, nincs jogköre, még mindig nincs vagyona, és a szabad demokrata főváros törvényhozó jóakarói mindent megtesznek azért, hogy ne is legyen túl sok. Partneréül tudhatja a korrekt kerületeket és a még korrektebb kormányt. (Hamarjában nem is jut eszembe olyan eset, amikor a kormány ne szegte volna meg a fővárossal kötött megállapodást.) A tengernyi megoldatlanság kellős közepén a Beszélő mégis ezt tartja a legfontosabbnak. Mert Demszky be tudja vallani – elsősorban saját magának –, hogy nem volt igaza. Úgy látszik, akármiképpen is gondolkodtunk róla, az őszinteség és szembenézés gesztusához ugyanolyan vagányság kell, mint a stencilgép titkos szállításához. Különben miért nem hallunk soha mástól ilyen szavakat? Senki más nem tévedett volna 1990 májusa óta? Nem, úgy látszik, a józan mérlegeléshez, következtetéshez és a kényelmetlen igazság kimondásához valami olyan erő kell, amit a maga mögé sorakoztatott tekintélyek pompázatos oszlopcsarnoka sem kölcsönöz a nyilvánosság emberének. Ez talán az egyén függetlenségéből származik. A szuverenitásból. Amit nem örököl az ember, hanem tanul.

Demszky, az az elmúlt tíz év talán mégsem volt fölösleges.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon