Skip to main content

Fehér László lovat lopott… Fehér Lászlót ott megfogták…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Jövünk az országúton Csongrád felől Kecskemétre. Kiskunfélegyháza szélén leáll a forgalom, autó autó hátán, de még sokkal több bicikli. Százával parkolnak az útszélen. Vasárnap délelőtti KGST-piac. Lengyelek, romániaiak (magyarok, románok vegyesen) Csehszlovákiából jött magyar és szlovák alkalmi árusok (szeretnek vegyesetnikum-társulásokba szerveződni – a magyarok hasznos partnerek a nyelv miatt).

Épp a napokban mérgelődött valamelyik ismerős, hogy megint csak azt a vacak, csúszós-rojtosodó, műanyag cipőpertlit lehet kapni, s nem akarok hinni a szememnek, valakik békebeli gyapot cipőfűzőt árulnak. A piacérzékeny kereskedelem! Veszik a cipőfűzőt a vásárlók, mint az ingyencukrot, de minden mást is, például a székeket. Olcsók, szépek. Vagy öt standon is kapható. És a többi ismert cikket, pólót, zoknit, törülközőt, ágyneműt, poharat, bögrét. Jók, olcsók. De azt hiszem, olvasóink nagy része pontosan tudja, mi az a KGST-piac, s szükségletei egy részét rendszeresen így elégíti ki. Olvasóink alighanem értelmes, praktikus lények, akik fogyasztói érdekeiket követik.

A szombathelyiek mások lennének? Vagy a Szombathelyen árusítók? Aligha. Nyilván Kiskunfélegyházán – miközben százak vidáman, elégedetten vásároltak vasárnap, másik száz lakos szintén telefonált a rendőrségre, a tanácshoz, az MDF-hez, az SZDSZ-hez, a Vöröskereszthez stb. stb. és követelte az árusok kiseprűzését. Ki ne tudná, hogy mindenre és mindennek az ellenkezőjére lehet lakossági kérést találni, elvégre egyesek így vélekednek, mások meg úgy (lásd a népszavazási kezdeményezések).

A rendcsinálási akciók természetesen politikai döntések, a lakossági kérés pedig hivatkozási alap. Az az indoklás itt most a bűnözés növekedését emeli ki a piac környékén. Még az is lehet, hogy igaz. A bűnözés az élet hordaléka, a piac körül sűrűbb az élet, több a hordalék. Ahol szép a fű, aminek örül a természetfogyasztó, a kiránduló, ott gyakran esik – aminek nem örül. Bizony, a piac – nemcsak ez a kis fekete „lengyel piac”, hanem az a nagy világpiac bűnöket is hoz magával, váltóhamisítást a váltó, bankrablást a bank. Tehát zárjuk be a világpiacot? Fonjuk cipőfűzőinket, kapáljuk a család lenjét, faragjuk székeinket, énekeljünk a fonóban, csak a kalandorok lépjék át falujuk határát, s az évtizedenkénti bűnesetet évszázadokon át emlegessük balladákban? Sajna már kicsi ehhez a földgolyó.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon