Jövünk az országúton Csongrád felől Kecskemétre. Kiskunfélegyháza szélén leáll a forgalom, autó autó hátán, de még sokkal több bicikli. Százával parkolnak az útszélen. Vasárnap délelőtti KGST-piac. Lengyelek, romániaiak (magyarok, románok vegyesen) Csehszlovákiából jött magyar és szlovák alkalmi árusok (szeretnek vegyesetnikum-társulásokba szerveződni – a magyarok hasznos partnerek a nyelv miatt).
Épp a napokban mérgelődött valamelyik ismerős, hogy megint csak azt a vacak, csúszós-rojtosodó, műanyag cipőpertlit lehet kapni, s nem akarok hinni a szememnek, valakik békebeli gyapot cipőfűzőt árulnak. A piacérzékeny kereskedelem! Veszik a cipőfűzőt a vásárlók, mint az ingyencukrot, de minden mást is, például a székeket. Olcsók, szépek. Vagy öt standon is kapható. És a többi ismert cikket, pólót, zoknit, törülközőt, ágyneműt, poharat, bögrét. Jók, olcsók. De azt hiszem, olvasóink nagy része pontosan tudja, mi az a KGST-piac, s szükségletei egy részét rendszeresen így elégíti ki. Olvasóink alighanem értelmes, praktikus lények, akik fogyasztói érdekeiket követik.
A szombathelyiek mások lennének? Vagy a Szombathelyen árusítók? Aligha. Nyilván Kiskunfélegyházán – miközben százak vidáman, elégedetten vásároltak vasárnap, másik száz lakos szintén telefonált a rendőrségre, a tanácshoz, az MDF-hez, az SZDSZ-hez, a Vöröskereszthez stb. stb. és követelte az árusok kiseprűzését. Ki ne tudná, hogy mindenre és mindennek az ellenkezőjére lehet lakossági kérést találni, elvégre egyesek így vélekednek, mások meg úgy (lásd a népszavazási kezdeményezések).
A rendcsinálási akciók természetesen politikai döntések, a lakossági kérés pedig hivatkozási alap. Az az indoklás itt most a bűnözés növekedését emeli ki a piac környékén. Még az is lehet, hogy igaz. A bűnözés az élet hordaléka, a piac körül sűrűbb az élet, több a hordalék. Ahol szép a fű, aminek örül a természetfogyasztó, a kiránduló, ott gyakran esik – aminek nem örül. Bizony, a piac – nemcsak ez a kis fekete „lengyel piac”, hanem az a nagy világpiac bűnöket is hoz magával, váltóhamisítást a váltó, bankrablást a bank. Tehát zárjuk be a világpiacot? Fonjuk cipőfűzőinket, kapáljuk a család lenjét, faragjuk székeinket, énekeljünk a fonóban, csak a kalandorok lépjék át falujuk határát, s az évtizedenkénti bűnesetet évszázadokon át emlegessük balladákban? Sajna már kicsi ehhez a földgolyó.
Hivatkozott cikkek
- Harmadik oldal [7]