–lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Az emlékképek homályos derengése kicsit mélabús, kicsit nosztalgikus. Ezúttal nagyon mélabús, kicsit lehangoló. Lesz valami a hét végén, ami már volt egyszer. Akkor a szabadság első mámorító kortyait nyeltük, úrrá lettünk félelmeinken, először ragasztottuk ezrével plakátjainkat, meghódítottuk a tévét, a nyilvánosságot igenekkel és nemekkel (ki mivel), s feltétlen urunk, a Párt kénytelen volt e szokatlan ringbe szállni. És leszavaztuk!

Most? Maguk a kezdeményezők is mintha csak kedélytelenül tűrnék, hogy telik az idő, közeledik a nap. S a Nagy Nemzeti Varázsszem megint fütyül a deklarált jogokra, becsukódik a hatalmon kívül rekedtek előtt. Napokig nem vette föl fizetett hirdetésüket. Igen, láttuk már. Nem szeretjük.

Reggel felhív J. Z. barátom, a muzsikus. Azt mondja, hiányoztam neki, mert megint nyílt levelet vitt – ezúttal a miniszterelnöki hivatalba; a július 24-i napilapokban olvasható –, mint hajdan, 1979-ben a chartásokkal szolidarizálót a Népszabadsághoz, velem együtt. (Akkor a Fehér Házba a szöveget egy másik brigád kézbesítette, megfelelő konspirációs előkészületek közepette, hogy útközben el ne vegyék tőlük a körülöttünk nagy számban rajzó civil belügyesek.) Mindenesetre buzgólkodásunk ellenére azt a levelet nem közölték a napilapok, ez kétségtelen.

Néhány aláíró azonos.

Ahogy írom ezeket a sorokat a térdemre terített fecnire (milyen sok hiba forrása e módszer!), megtudom a Házban, amit majd a július 25-i napilapokban olvashatunk: a Hírlapkiadóból és a Pallas Lapkiadóból mamutosított, minisztertanács alárendelt vállalat élére a miniszterelnök kinevezte régi tanártársát, Horti urat. Valami rémlik, déjà vu.

Azt mondja J. Z., hogy szomorú. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan megint tiltakoznia kell hamisítatlan hatalmaskodások ellen. Az államtitkár-helyettes reggel nyolcra rendelte be a Hungaroton két tucat dolgozóból álló delegációját. Ilyet is láttunk már.

Vigasztalom a jeles művészt. Akkor, 1979-ben legfeljebb arról álmodozhatott, hogy új szerelme lesz még. Az is nagy dolog. Ki remélte komolyan, hogy megéli: új ellenséggel viaskodhat?

• Harmadik oldal