Skip to main content

Ki képviselje a kisebbségeket?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Még az előző parlament végnapjaiban a kormány Nemzetiségi Titkársága azzal a javaslattal állt elő, hogy az újonnan összeülő Országgyűlés minden etnikumból hívjon be egy-egy képviselőt soraiba. A tervet komoly bírálat érte, hiszen a behívás intézménye nem egyeztethető össze a választott képviselettel, így a döntés az új Országgyűlésre maradt. Az SZDSZ–MDF-megállapodás intézkedett erről a kérdésről is: kimondta, hogy nemzetiségi ombudsmanokat kell választani, s ezeket széles jogkörrel felruházni. A hazai kisebbségi szervezetek, miután megismerték a tervet, el is fogadták azt. Ám a napokban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség levélben fordult a magyar Országgyűléshez, kérve az eredeti terv szerinti nemzetiségi képviselet megvalósítását. Az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság levélben válaszolt, s megindokolta, miért tartja a kérés ellenére is helyesebbnek az ombudsmanrendszert.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon