Skip to main content

Kedves olvasóink és barátaink!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Első legális évfolyamunk utolsó számához érkeztünk, s mi tagadás, magunk is csodáljuk, hogy tudta parányi stábunk hétről hétre megcsinálni a lapot. (Ha nem is olyan jóra, mint szeretnénk, s majd fogjuk, de talán nem egészen hiába.) Ez az elementáris csoda, hogy minden héten elkészültünk valahogy, mindenekelőtt Fekete Évának és Havas Fannynak köszönhető, akik a hős asszonyok mitikus erejével préselték ki a szövegeket a fegyelmezetlen többiekből – mindenekelőtt, pontosabban mindennek után szeretett főszerkesztőnkből. S köszönhető hősies, 18-20 órázó szedőinknek, tördelőinknek, korrektorainknak. A képviselő-szerkesztők pedig ez ünnepi alkalommal megkaphatják a Fülig Jimmy-díjat. Tudvalevőleg Fülig Jimmy nappal hajópincér, éjjel hajófűtő volt, ha az élet forgataga úgy hozta magával. Az élet pedig manapság a hajdani illegális szerkesztőknek bizony forgatagos…

Karácsony és újév között nem lesz BESZÉLŐ, hogy Önök kipihenhessenek bennünket, tehát viszontlátásra 1991. január 5-én!

Kellemes ünnepeket kívánunk szeretettel






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon