Skip to main content

Az első karácsony

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Azok az események, melyek méltóak arra, hogy a történelem homlokpántjában ékkőként ragyogjanak, születésük pillanatában abban a helyzetben vannak, hogy nélkülözhetetlen kellékeik még megrajzolhatók. A történelmi háttér még gazdagon virít, megnevezhetők a szereplők, s a nagy szőttes sokszínű szándékszálai különválaszthatók. Később azután beköszönt a másolatok trafikvilága. Megjelennek az eredeti papír vagy porcelán, fekete-fehér, színezhető és színes, aranyozott, sőt zenélő változatai is.

Ez az első karácsony.

Hogy mikor köszöntött be, ma már megállapíthatatlan. Minden attól függ, hogy az időpontot égi jelekben vagy despoták országlásának idejében mérjük. Ezek pedig más és más pillanatot rögzítenek. A tény az, hogy Nagy Heródes vízkórsága és bélbaja annyira eluralkodott, hogy többé nem futhatott Rómába. Immár elfeledték – milyen vészes gyorsasággal –, hogy segélyeket is osztogatott, és a körülmények javítása céljából közmunkát szervezett. Csupán barátai, rokonai és szerelmei körében végzett esztelen vérengzéseinek borzongató képei maradnak. Nem képes meggátolni, hogy távozása után 5-6 hatalmi kör létre ne jöjjön. Megerősödnek régi-új pártok, farizeusok, írástudók, szadduceusok Heródes-pártiak, zelóták.

Új adókoncepció formálódik, s ez könyörtelenül megmozgat mindenkit. De csupán annak a Valakinek a megszületése, az az új dolog az érdekes. Nem a József nevű szakmunkás az apja. Mária foganta, de alig ért belőle valamit. A bölcső körött kavargó lábatlankodásban fölbukkannak a handabandázásukról jól ismert pásztorok. Befolyásos külföldiek anyagi támogatást hoznak. A helyi többség bizalmatlan és elzárkózó. Heródes udvara vicsorog és titkon fegyverkezik. Az egyház még mindig ebben a vonzásövezetben lebzsel, és képtelen elszakadni. Tombol a csodavárás, ugyanakkor nem titkolható a csalódás sem. Júda oroszlánja helyett csupán egy bárány érkezett!

De ez az Első Karácsony!

Még minden eredeti. Én mindennek ellenére még álmélkodom, hódolok, és boldogan együtt kornyikálok a halhatatlan égi kórussal: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!”












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon