Skip to main content

Beszélő hetilap, 50–51. szám, Évfolyam 2, Szám 58

: Fel lettünk mentve

(Bajcsi István) - (Dr. Györgyi Kálmán): [Levelezés]

–lt [Solt Ottilia]: Kedves olvasóink és barátaink!

Iványi Gábor: Az első karácsony

Raj Tamás: A fény csodája

Vajna János: A távlat: az Európai Egyesült Államok

Az egészséges pénz a malter

Tamás Gáspár Miklós: Van kiút?

Nagy W. András: Bibó vagy Biberach?

Upor Péter: Nyugodt erődemonstráció

Tropauer Hümér: Különféle konzervatívok

Eörsi János: Puhák voltak

Kisgazda-nagyválasztmány

: Keresztény kurzus és a tudomány embere

Nagy W. András: Forradalmár

–kozák–: Botos apukától a karácsonyfa alá

: A Menhely Alapítvány

dr. Hódi Sándor: „Rebellis” magyarok

Cs. Gyímesi Éva: „Ott, ahol zsarnokság van…”

Levél a szerkesztőnek

Grendel Lajos: Egy viharos év végén

Balla D. Károly: Amikor Kárpátalján a Big Ben szerint harangoztak

Gerhard Baumgartner: „Worum niht szabad spréhn magyaru?”

[Melegh Attila]: Kié a történelem?

Gyarmati György: „Ideiglenes” történelem

Gaál Gyula - Palotás János: Kevesebb államot!

Parlamenti vita a költségvetésről

Eörsi István: Időm Gombrowiczcsal

Részlet egy készülő könyvből

Bikácsy Gergely: A Vörös Félhold üzenete

Forgách András: Az élet naplós oldalán

Kovács Kristóf: Színházi pampák diszkrét bája

A Stúdió „K” bemutatója: Szilágyi Andor, „Szűz tíz tojással”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon