Upor Péter

Nyomtatóbarát változat

MDF kontra sajtó

Beszélő: Az elmúlt két napban többször elhangzott, hogy javítani kell az MDF kapcsolatát a sajtóval. Valóban rossz ez a kapcsolat?

Csurka István: Én inkább azt mondanám, hogy az MDF-nek nincs kapcsolata a sajtóval. Illetve az annyira felszínes, a fórumnak annyira nincs saját jelenléte, hogy ez az egész átalakulási folyamatot veszélyezteti. A szekció ülésén egyébként egyhangú volt az a követelés, hogy az MDF teremtsen magának saját jelenlétet a sajtóban. Újra indítjuk a Magyar Fórumot, és egy országos napilap megteremtését is tervezzük.

Beszélő: Sok szó esett a tévével való viszonyról is. Tekintve, hogy a három legnézettebb politikai műsor a Panoráma, a Hét és a Tv-híradó kormányhoz közel álló, én ezt nem látom olyan rossznak.

Csurka István: Ön ezt így látja, de ez azért nem egészen így van. A Panoráma egy szuverén, önálló adás, amit én nagyon szeretek, és ami nagyon sokat segített, de nem a Demokrata Fórumnak. Egy-két picinyke kivételtől eltekintve a Panoráma adásai az egész magyarság kérdéseit hozták nagyon közel. Ha egy ilyen jó műsorra valaki azt mondja, hogy ez az MDF-hez közel álló, annak mi csak örülhetünk. Ami a Híradót és a Hetet illeti: azt, hogy ki vezeti őket és ki, mennyi támadásnak van kitéve, az csak az egyik kérdés. A másik kérdés az, hogy valójában milyenek ezek a műsorok. Ténylegesen ennyire kormányközeliek? Énszerintem, amikor a felelős szerkesztő aznap este olyan, akkor igen, előfordulhat. De hosszú hónapok teltek el a választások előtt és után, amikor ezt nem lehetett elmondani. S azok, akik vezették ezeket az adásokat, nem tudtak odahatni. Törés is történt a Híradóban.

A tévéadás azonban nemcsak ezekből a műsorokból áll. Amivel a közvéleményt igazán irányítani lehet, az maga a műsorszerkezet. Az, hogy mennyi és milyen zene vagy film van. Hogy a filmek, a szórakoztató műsorok milyen hangulatúak, milyen tartalmúak, és mikor kerülnek adásba. Erről alig-alig esik szó. Nem látom a műsorok összeállításában azt a megújulást, aminek ennyi idő alatt be kellett volna következnie. Nem az MDF-közeliség hiányát vagy az MDF-ellenességet teszem én itt most szóvá, hanem azt, hogy a tévének új formában kellene megfelelni azoknak a követelményeknek, azoknak a feladatoknak, melyek az egész ország előtt állanak.

A stratégia fészke


Beszélő: Történt-e valamiféle elmozdulás az MDF politikai programjában?

Csengey: Egy 1990-es politikai stratégiának 1990-ből, a mostani helyzetből kell kiindulnia. A szekció ülésén az volt az alapkérdés, hogy szükség van-e a fórum politikai irányvonalának megváltoztatására, a tavaszi választási programban megfogalmazott stratégiai célok módosítására. Nagyon egyöntetűen és szenvedélyesen az az álláspont alakult ki, hogy nem megváltoztatni, hanem megvalósítani kell a programot. Minden bírálat és keserűség pontosan arra irányult, hogy a program, amelynek ma is van aktualitása, ma is van ereje, nem valósult meg.

Beszélő: Mi az oka ennek?

Csengey: Egy normális, konszolidált, olajozottan működő parlamenti demokráciában a választások utáni győztes párt politikai tevékenységének színtere áttevődik a kormányba és a parlamentbe. Úgy gondoltuk, hogy ez nálunk is rendjén való. Ebben tévedtünk. Amíg egy jól működő parlamenti demokráciában a kormánynak mindössze egy kialakult rendszert kell működésben tartani, addig nálunk, az első szabad választások utáni kormánynak történelmi stratégiai távlatú hivatása, feladatai is vannak.

Hová kellene néznünk, ha a céljainkat akarjuk látni? Meg kell mutatni azt a pontot, ahol a stratégiánk fészkel, ahol a stratégiánkat fenntartjuk. Ennek kell lennie a Demokrata Fórumnak. Az MDF nem engedheti meg magának, hogy az előttünk álló nehéz időszakban kizárólag a kormány politikája által minősítessék. Nem azért, mert nem támogatjuk ezt a politikát, hanem azért, mert ha nem tartjuk meg egy jól megkülönböztethető szellemi és politikai központnak a fórumot, akkor az átalakulásban elvesznek a történelmi távlatok, a vonzó stratégiai célok.

Jövőre, veled, ugyanitt

Csengey: Megállapítottuk, hogy a koalíciós parlament helyzete szilárd. Ugyanakkor a parlamentarizmus helyzete nem az. Az MDF dolga szerintem nem az lesz a következő időszakban, hogy az ellenzéki pártokkal küzdjön. Nincs miért küzdeni. Pozíciónk szilárd, és az ellenzéki pártok kongresszusán kiderült, hogy nincs gazdasági, politikai, erkölcsi alternatíva, amely a mi tavaszi programunkat felválthatná. Tulajdonképpen csendes beismerő vallomásoknak voltunk tanúi az SZDSZ és a Fidesz kongresszusán. A kérdés végre nem úgy van feltéve, hogy az MDF vagy az SZDSZ vagy a Fidesz politikája, hanem úgy, hogy vagy a koalíció reálpolitikája, vagy a gazdasági összeomlás. Az ország jövője szempontjából a ’91-es lesz a kritikus év, ’92 közepére, ha nagy áldozatok árán is, de létre fognak jönni annak a szerkezetnek az alapjai, melynek segítségével a gazdaság teljesítőképes lesz. Én akkorra várom az ellenzék következő nagy rohamát. Javasom az SZDSZ-nek ’92 augusztusát vagy szeptemberét! De mi is készülünk rá és akkor találkozunk.

Nem elég fiatalos

A két nap során Nahimi Péter beszéde aratta az egyik legnagyobb sikert. Beszámolójában ugyan biztosította a kormányt az általa képviselt régió hűségéről, de bíráló szavakat is használt.

Beszélő: Mennyire vagy elégedett az MDF mint kormányzó párt eddigi munkájával?

Nahimi: Ha komolyan veszem azt, hogy az MDF egy mozgalmi párt, akkor éppen annyira lehetek elégedett, amennyire az ország elégedett. Tehát látnom kell, hogy a választási ígéretek közül számos nem teljesült. Ugyanakkor látom azt is, vannak olyan tényezők, amelyek arra indítanak, hogy továbbra is támogatni kell ezt a kormányt.

Beszélő: Mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy számos választási ígéret nem teljesült?

Nahimi: Ezek két fő csomópont köré vonhatók össze. Az egyik a gazdaság átalakulásának kérdésköre, a másik a történelmi igazságtételéé. Végül is az ország népe elsősorban e két kérdéskörben várt jelentős változást, melyek vagy késlekednek vagy elmaradtak. Az okok egy része valószínűleg nem a kormánytól függ, és úgy érzem, ezeket az objektív okokat mérlegelte a két liberális ellenzéki párt, amikor kongresszusán úgy foglalt állást, ahogy állást foglalt.

Beszélő: A fiatalok között mekkora a bázisa az MDF-nek?

Nahimi: Semmiképpen sem kielégítő. Ennek több okát látom. Az egyik az, hogy hiányzik a párt megnyilatkozásaiból a fiatalos hangvétel. A másik az, hogy szerintem nincsen kellőképpen kidolgozva az MDF ideológiai háttere, holott az ifjúság erre is éhes: megokolt cselekvéseket kívánnak.

Beszélő: Lesz-e további közeledés az MDF részéről a Fidesz felé?

Nahimi: Lehet, hogy lesz. Persze függ a politikai helyzettől is, és lehetséges, hogy fontos lenne.

Csengey: Én nem tudom, hogy volt-e közeledés, hiszen nem léptünk szövetségre. Az kétségtelen, hogy a taxisblokád idején, szemben a két másik ellenzéki párt viselkedésével, a Fidesz egyértelmű viselkedését rendkívül méltányolhatónak tartottuk. Fontos az, hogy egy ilyen embert próbáló pillanatban kiderül, hogy egy párt csakugyan demokratikus és csakugyan törvényes alkotmányos alapokon áll.

Kis János a liberális minimumot próbálná a pártok közötti konszenzus alapjává tenni. Nem tudom, mit szólna, ha mondjuk Surján úr a kereszténydemokrata minimumot ajánlaná? Alighanem tüsszögni kezdene tőle. Nagyon kedves ötlet, hogy a saját pártja alapgondolatának mások általi elfogadását teszi a nemzeti konszenzus alapjává. Én azonban úgy gondolom, hogy a demokratikus minimumot kellene teljesítenie mindenkinek. Ez pedig nem több, nem is kevesebb annál, mint hogy tiszteletben tartjuk az alkotmányt és a gyülekezési törvényt, melyeket mi hoztunk létre.

Várjuk, egyre várjuk, hogy egyértelmű nyilatkozat essék az SZDSZ részéről, hogy miközben a liberális minimumot követeli, hajlandó-e eleget tenni a demokratikus minimum követelményeinek.

Népnemzeti gondolat

Beszélő: Sok vita volt a népnemzeti gondolattal kapcsolatban. Hogyan jelentkezik, mit jelent ez az ideológia a gazdaságpolitika szintjén?

Csengey: Sok vita nem volt, gyalázkodások voltak. Tamás Gáspár Miklós megkockáztatta, hogy ez egy politikailag tartalmatlan kifejezés. De ön most a gazdasági vetületét kérdezi. Megmondom: a privatizáció során arra kell törekedni, hogy kialakuljon egy erős, tulajdonos, nemzeti középosztály. Tehát, hogy a magyar középosztály a nyugati tőkével egyenlő, vagy közel egyenlő eséllyel induljon a privatizáció folyamatában.

Nahimi: A népnemzeti gondolat a gazdaságpolitikában egy rendkívül erős szociális érzékenységet jelent. Valahogy úgy lehetne ezt a gondolatot lefordítani, hogy az, aki vállalja a magyar nép egészét, az vállalja a magyar nép legalsóbb rétegeit is.

Csurka: Ez a gazdaságpolitikában azt jelenti, hogy a tulajdont szét kell osztani. A volt közös tulajdonból ne csak azok részesüljenek, akik múltbeli pozícióikat kihasználva képesek az érdekeiket érvényesíteni, hanem a népi tömegek is. Az egész nagyon egyszerű: legyen lehetősége tulajdonszerzésre a legkisebb embernek is.

Beszélő: Hogyan jelentkezne a népnemzeti gondolat a művelődéspolitikában?

Csurka: Ne csak a jogi lehetőség legyen egyforma a szabadságra és a művelődésre, hanem a gyakorlati is. A népnemzeti ideológiát én ilyen egyszerűen látom.

Beszélő: Lesz-e szakadás a fórum három irányzata között? Mennyire egységes az MDF?

Csengey: Semmi jót nem ígérhetek… Nem lesz szakadás! Én nem akarom háromfelé szétvágni magam, és azt hiszem, az MDF sem akarja háromfelé szétvágni magát, csak azért, hogy az eszmei tisztázódottság önök által kívánt állapotában kerüljön.

Nahimi: Úgy érzem, hogy egység a Demokrata Fórum. Én ezt a három irányzatot nem érzem egymástól elhatárolhatónak. A közös nevező a nemzeti-demokrata gondolat, a nemzet szolgálatának nem ideologikus gondolata.

Csurka: Az MDF soha nem volt, és soha nem is lesz egységes. Ez adja az erejét. Az én szememben csak a mozdulatlanság egységes, amely viszont csak a halálban található meg.

Beszélő: Köszönjük a beszélgetést.

• Belföld