Skip to main content

Különféle konzervatívok

Vissza a főcikkhez →


Egy brit konzervatív képviselő visszavonul. Öreg. Helyére a központ Charles Taylor ügyvédet jelöli, más pályázó nincs. Mr. Taylor hazafias, keresztyén, jó családapa, sikeres párt- és üzletember, tipikus tory. És szénfekete. A cheltenhami kerület egyik öreg bölénye. Bill Galbraith, kijelenti a helyi lapnak: „minek küldi ide a központ ezt a nyavalyás négert, nem is idevalósi”. A kijelentést másnap minden londoni napilap első oldalán hozza. Mr. Taylor mellett szót emelt a lelépett és az új miniszterelnök. Lady Thatcher és John Major, Chris Patten, Norman Tebbit, Sir Geoffrey Howe és mindenki. Hosszú, nagy cikkek az ügyről. A cheltenhami konzervatív egyesület – a helyi pártszervezet – kizárja az öreg Galbraith-t. Galbraith elnézést kér, azt mondja, Mr. Taylor csodás jelölt, maga sem tudja, mi ütött belé. A konzervatív klub és két cheltenhami kocsma fölkéri Mr. Galbraith-t, többé ne látogassa helyiségeiket. Mr. Galbraith lakásán megjelenik a gloucestershire-i rendőrség két detektívje, hogy a Public Order Act alapján kikérdezze faji gyűlölködés fölkeltésének gyanújával kapcsolatban. Az ügyész még gondolkozik.

A Magyar Demokrata Fórum országos gyűlése az első helyen, a legtöbb szavazattal az elnökség tagjává választja Csoóri Sándort.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon