Skip to main content

Részlet Kóródi Mária parlamenti hozzászólásából

Vissza a főcikkhez →


A főispáni intézmény kapcsán én nem akarok itt semmiféle elnevezési vitába bonyolódni. Azt jósolom, hogy a köznyelv majd komisszárra fogja magyarosítani. Ez jellemzi, de nem érinti a tartalmai lényeget. Az nyilvánvaló, és a törvényben sem titkolt, hogy a főispán a kormány bizalmi embere. Olyan személy, aki önmagában megtestesíti a megyei első titkár, a megyei tanácselnök és a megyei vb-titkár összes jól ismert „erényét”. (Taps.)


Azt nem tudjuk meg a javaslatból, hogy lesznek-e és milyenek lesznek az alkalmazási feltételek a főispánnal szemben, éppen ezért tisztelettel javaslom a miniszterelnök úrnak az úgynevezett hármas követelménynek továbbra is való alkalmazását. (Taps.)

Azt viszont tudjuk, hogy a főispán hierarchiába beépített, törvényességi ellenőrzése milyen veszélyeket rejthet magában. Bízva abban, hogy felvetésem csak elméleti, és ilyen a gyakorlatban soha nem fordulhat elő, kérdezem, hogy ugyanolyan lojalitás várható-e el a kormánypárti főispántól az ellenzéki polgármesterrel, mint a kormánypártival szemben.

Még mielőtt bárki szóvá tenné: végigolvastam a törvényt, tehát tudom, hogy a döntést a független bíróság fogja majd meghozni, ugyanakkor azt is tudom, hogy a mindennapi működésben milyen zavarokat lehet okozni az ellenőrzés módjával, idejével vagy éppen taktikájával. Különösen akkor, amikor a laikus polgármester, mint az államigazgatási ügyek címzettje ezen a téren így is, úgy is függésben van a főispántól! Nem biztos, hogy mindenhol sikerül majd olyan skizoid polgármestereket találni, akik mindig és minden körülmények között el tudják határolni magukban, hogy „amikor államigazgatok, akkor függök a főispántól, amikor önkormányzok, akkor viszont nem!”. Én úgy gondolom, hogy főispánra csak a kormánynak van szüksége, az önkormányzatnak nincs! (Taps.)







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon