Upor Péter

Nyomtatóbarát változat

A szeptember 19-i keltezésű közleményben a közgyűlés tagjai egyebek közt mély aggodalmuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy noha a szovjet csapatok már több hónapja elhagyták az ingatlanokat, a tényleges hasznosítási folyamatok még mindig nem indultak be. Hozzátették továbbá, hogy a napról napra fokozódó állagromlás, a közművek katasztrofális állapota és az egyre növekvő költségek hamarosan lehetetlenné teszik a végleges értékesítést. A kormány és a parlament elodázhatatlan feladata lenne a mintegy százmilliárdos ingatlanvagyon hasznosításának korrekt jogi szabályozása.

Kincstári optimizmus

Jó egy hónappal később, október 22-én, miután a hasznosítás ügye az érintettek véleménye szerint egy tapodtat som haladt előre, négy kerület önkormányzati vezetője újabb állásfoglalást tett közzé, melyben ismételten sürgetik a problémák mihamarabbi megoldását. Az önkormányzatok nem akarnak osztozni a felelősségben az illetékes kormányszervekkel, különösen nem a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettel.

A Fővárosi Közgyűlés fenntartásainak legfontosabbika az, hogy a hasznosítás kérdése körül teljes a jogbizonytalanság. Sem az önkormányzati törvény, sem a privatizáció különböző módozatait érintő törvények nem foglalkoznak ezzel érdemben, mindössze a kormány által ’91 januárjában elfogadott „hasznosítási irányelvek”, melyek jogszabályként, értelmezhető törvénypótlékként aligha állják meg a helyüket.

Az önkormányzat gyakran hangoztatott kifogása, hogy a végleges hasznosítás elindítását kormányzati részről a szovjet féllel való végső megállapodáshoz kötötték. Amíg nem sikerül megállapodásra jutni, az anyagi követelésekben a szovjetekkel, addig érthetően, nem tudják pontosan meghatározni, hogy a kincstárnak mekkora összegre van szüksége a követelések kielégítésére. A tetszetős érvelésnek azonban van egy hibája: a gazdasági és pénzügyi kérdések rendezéséről a két fél között immáron másfél éve folynak a tárgyalások. Az önkormányzatok január óta hangoztatják, hogy a teljes körű értékesítés és hasznosítás, illetve a szovjet féllel való megállapodás kérdését egymástól el kell különíteni. Kormányzati részről rendszerint az volt a válasz, hogy a megállapodás pusztán napok, majd a későbbiekben néhány hét kérdése. A legutóbbi optimista verzió szerint augusztus végére várták a megegyezést. Úgy tűnik azonban, hogy a kormányzati szervek illetékesei is kezdik elveszíteni „kincstári optimizmusukat”. Gruber Nándor a hasznosítás kérdéseivel foglalkozó pénzügyminisztériumi főosztályvezető szerint sem valószínű, hogy a közeljövőben sikerülne megegyezni a szovjet féllel.

Mint ismeretes, szovjet részről a követelések alapját az a szovjet–magyar vegyes bizottság által elkészített felmérés képezi, mely a szovjet pénzeszközökből létesített objektumok nettó értékét 53,4 milliárd forintban jelöli meg. Ezzel szemben áll a szovjetek által okozott, a magyar részről mintegy 67 milliárd forintra becsült környezeti kár. Így magyar részről a két követelés összevetése (a kezdeti magyar állásponttól eltérően) jelenleg aktívumot mutat. A magyar fél a megegyezés érdekében hajlandó egy „nullszaldós” megoldás elfogadására. A szovjetek azonban erről hallani sem akarnak. Egy legutóbb Moszkvában tartott konzultáción a következő álláspontot ismertették a magyar kormánymeghatalmazott helyettesével: „a szovjet fél csak olyan megállapodást fogad el, melynél a kölcsönös követelésről való lemondással egyidejűleg 15-20 milliárd forintot kapna Magyarországon történő építőanyag- és élelmiszer-vásárlásokra humanitárius segély, illetve „pausalé” címén, vagy mintegy húszmilliárd forint nettóértékű, az általa meghatározott ingatlankörben vegyes vállalatok létrehozására kapna állami garanciát. A szovjet fél továbbra sem hajlandó olyan megállapodást aláírni, mely a kölcsönös követelések tételes és számszerű szembeállításán alapul.”

Gruber Nándor, aki maga is hajlik arra, hogy a jövőben a tárgyalások és a hasznosítás ügyét elkülönítsék, arra a kérdésünkre, hogy nem lett volna-e célszerű, a kezdetektől fogva így tenni, azt válaszolta, hogy bizonyos szovjetunióbeli folyamatok, események nem voltak előreláthatóak. Példaként az augusztusi puccskísérletet említette.

A KVSZ

Az önkormányzatok egy további gyakran hangoztatott kifogása a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet szerepét érinti. A KVSZ jogelődjét, a ZÁVKI-t annak idején, ’89 decemberében még a Németh-kormány hozta létre, korlátozott feladatkörrel, a munkásőrség zárolt vagyonának hasznosítására. A szervezet eredetileg egyéves határidőt kapott a feladat végrehajtására. Időközben azonban megegyezés született a csapatok kivonásáról, és a kormány a KVSZ-t bízta meg ennek az állami vagyonnak a kezelésével, és a hasznosítás vezérlésével is.

Az önkormányzatok álláspontja szerint a KVSZ bürokratikus, túlcentralizált szervezet, amely lassítja és nehézkessé teszi a hasznosítás folyamatát, és nem rendelkezik kellő helyismerettel az országban lévő 6000 volt szovjet katonai objektumra vonatkozóan. Sérelmezik azt is, hogy a KVSZ a kerületekkel külön-külön tárgyalt, időnként kijátszva őket egymás ellen, az oszd meg és uralkodj elve alapján. Az önkormányzatok tisztában vannak azzal, hogy a KVSZ végrehajtó szervezet, ennek ellenére az a véleményük, hogy még az adott körülmények között is lényegesen többet tehetett volna, mondjuk, az ideiglenes hasznosítás ügyében. Szerencsétlennek tűnik az is, hogy a KVSZ-t bízták meg az objektumok vagyonvédelmével, és így felmerülhet az a gyanú, hogy személyi összefonódások miatt a szervezet nem mindig érdekelt a gyors hasznosításban. (A vagyonvédelemmel kapcsolatos visszásságokról; volt munkásőrök alkalmazásáról ellenőrizhetetlen összegekről, a sajtó annak idején részletesen beszámolt. Esetleges más típusú, személyes érdekérvényesítésekkel kapcsolatban lásd keretesünket.) Végezetül önkormányzati részről megkérdőjelezhető, hogy szükség van-e egyáltalán a KVSZ részvételére. Az önkormányzatok úgy érzik, hogy felkészültek és alkalmasak a hasznosítási és értékesítési feladatok ellátására.

Penz András, a KVSZ ez év tavaszán kinevezett igazgatója az önkormányzatok fenntartásainak egy részét jogosnak érzi, azonban úgy gondolja, hogy azokat rossz helyre címezik. A KVSZ végrehajtó szervezet, melynek a fennálló körülményeket – jogszabályi rendezetlenség, a tárgyalások elakadása – nem áll módjában befolyásolni. A vagyonvédelemmel kapcsolatban elmondta, hogy kétségtelenül előfordultak visszásságok, azonban kinevezése pillanatától ezek felszámolására törekedett. A KVSZ vagyonvédelmi kft.-jének megteremtése politikai szempontból talán nem volt szerencsés, gazdaságilag azonban mindenképpen szükségesnek látszott. Penz szerint a kft. munkáját dicséri, hogy akadt olyan kerületi önkormányzat, amely, miután önerőből próbálkozott az objektumok őrzésével, a későbbiekben erre a KVSZ-t kérte föl.

Az igazgató szükségesnek ítéli működésüket a hasznosítások során. Úgy gondolja, a vagyonkezelést mind állami, mind önkormányzati szinten profi, a politikától elkülönített szervezeteknek kell végeznie. Kérdésünkre, hogy mit szól azokhoz a vádakhoz, melyek szerint a KVSZ személyi állományában sok a magát átmentett ember, azt válaszolta, munkatársai múltjával ez idáig sem foglalkozott, és munkájukat a jövőben is csak szakmai alapon kívánja minősíteni.

A KVSZ jövője egyébként biztosítottnak látszik. A kincstári vagyonról szóló törvénytervezet szerint a jövőben véglegesen megbíznák az állami vagyon kezelésével. Valószínűleg a KVSZ jövőbeni súlynövekedésével kapcsolatos az a híresztelés is, mely szerint a Pénzügyminisztérium más, a hatáskörébe tartozó szervezetekkel együtt a KVSZ politikai átvilágítására is készül. A magunk részéről mindenképpen helyeselnénk egy olyan vizsgálatot, amely fényt deríthet az esetleges visszaélésekre, azonban rendkívül szerencsétlennek tartanánk, ha a jövőben a KVSZ is azon szervezetek növekvő számát gyarapítaná, melyeknek alkalmazottait nem szakmai, hanem politikai alapon ítélik meg, és múltjuk felhánytorgatásával próbálják meg lojalitásukat kikényszeríteni.

Kiút a patthelyzetből

A szovjet–magyar tárgyalások eredményes befejezésének időpontját nehéz megjósolni, de úgy tűnik, a magyar–magyar tárgyalások, ha lassan és késve is, de eredményre vezetnek. Annus Antal altábornagy, kormánymeghatalmazott októberi keltezésű, a kormánynak címzett előterjesztésében az önkormányzatok január óta hangoztatott érveinek jó részét viszont láthatjuk.

Az előterjesztés tanúsága szerint immár a kormányzat által megbízott illetékesek is úgy látják, hogy a hasznosítást a tárgyalások eredményétől vagy eredménytelenségétől függetlenül, haladéktalanul el kell kezdeni. A tárcaközi bizottság magáévá tette azt az önkormányzati véleményt is, mely szerint az ingatlanok értékét annak idején a szovjet–magyar vegyes bizottságok túlbecsülték, 53,4 milliárd forint helyett mindössze 15-20 milliárd forint a reális. Az előterjesztés megerősíti a kormányfő által eredetileg jóváhagyott irányelvet, mely a hasznosításból befolyó nettó bevételeket a KVSZ és az önkormányzatok között 50-50 százalékban osztaná meg.

Mint azt Vég Gábortól, a Fővárosi Közgyűlés szovjet objektumok hasznosítására alakult bizottságának elnökétől megtudhattuk, önkormányzati részről ez a javaslat elfogadható, azzal a kiegészítéssel, hogy az ideiglenes hasznosításból befolyt összegeknél is ilyen arányú megosztásra volna szükség. Vég örvendetesnek tartja, hogy az előterjesztők felismerték az exlex-állapot tarthatatlanságát, és javaslatot tesznek a törvényi rendezésre. Erre azért is szükség lenne, mert mint a pénzügyminiszter illetékesétől, Gruber Nándortól megtudhattuk, a költségvetés a szovjetek által okozott környezeti károk rendezése címén akkor is igényt tartana a hasznosításból befolyt összeg rá eső részére, ha a szovjet féllel esetleg sikerülne a „nullszaldós” változatban megegyezni. Jó lenne, ha az ily módon befolyt összegeket ellenőrizhető módon és valóban a környezeti károk helyreállítására fordítanák, s azok nem tűnnének el nyomtalanul a költségvetés feneketlen zsákjában. Még egy apró módosításra lenne szükség: meg kellene változtatni azt a januári, a miniszterelnök által is jegyzett határozatot, mely szerint minden, a környezeti károkkal kapcsolatos kiadás az értékesített ingatlanok új tulajdonosait terhelné.

Bízunk benne, hogy az előterjesztés alapján az objektumok végleges értékesítése jövő tavasszal megkezdődhet, addig is fontos lenne az ingatlanok ideiglenes hasznosítása. Az állagmegóvási, karbantartási és őrzési költségek a tél közeledtével tovább növekednek. (A jövő évre előirányzott KVSZ-igény például 750 millió forint.)

Az ideiglenes hasznosításnak maradt még egy szomorú lehetősége. A Fővárosi Önkormányzat nem hivatalos értesülései szerint a Vukovár és környékén kialakult helyzet hatására a közeljövőben újabb, több ezer főre tehető menekülthullám várható. A fővárosi önkormányzat kész arra, hogy a menekültek egy részét a volt szovjet laktanyákban helyezze el ideiglenesen. Erre a lehetőségre azonban minden érintettnek fel kellene készülnie.

• Belföld