Skip to main content

Eladó laktanyák

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Megint egy hivatal

A Fővárosi Önkormányzat első közgyűléseinek egyikén elhatározta, hogy létrehoz egy különbizottságot, mely a Budapesten lévő szovjet katonai objektumok hasznosításával foglalkozik. Erre azért is volt szükség, mert míg kormányzati részről tavaly év eleje óta folynak a tárgyalások a szovjet féllel, az új önkormányzatoknak, melyek csak ősszel álltak fel, érthetően még nem volt módjuk a megfelelő információk, adatok megszerzésére. Az említett bizottság teljesen új, önálló hasznosítási koncepciót dolgozott ki, az eredeti kormányzati irányelvek és költségvetési érdekek alapján; a hasznosítási folyamatot azonban szerintük az önkormányzatoknak kell irányítaniuk. A már átadott katonai objektumok kezelése ugyanis jelenleg a Pénzügyminisztérium Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) kezében van, ám az intézmény létjogosultsága erősen megkérdőjelezhető. Költségvetése mellesleg: évi félmilliárd forint, s ezt az összeget hallatlanul gazdaságtalanul osztják el. A szervezet működésének hatékonyságát jól példázza a volt munkásőrlaktanyák sorsa, melyeknek hasznosítása az elmúlt két évben gyakorlatilag teljesen leállt. A KVSZ csupa olyan feladatot lát el, amit az önkormányzatok sokkal hatékonyabban, ráadásul olcsóbban el tudnának látni: a szervezet az objektumokat gyakran volt munkásőrökkel, elképesztően magas összegekért őrizteti. Egy mátyásföldi villalakás őrzése jelenleg több százezer forintba kerül havonta. Szerencsésebb lenne, ha az önkormányzatok dönthetnek el, hogy kikkel és mennyiért őriztetik az objektumokat.

A hasznosításból befolyt összegek egyharmadát jelenleg az önkormányzatok, egyharmadát a kormány, egyharmadát pedig a KVSZ kapja. De nem is csak ez a baj. A KVSZ az ideiglenes hasznosítások ügyét távolról sem kifogástalanul intézte. A XVIII. kerületben a Halomi úti laktanya esetében például olyan szerződést kötöttek, mely sem a kormányzat irányelveinek, sem az önkormányzat érdekeinek nem felel meg. A KVSZ az ideiglenes hasznosításra az izraeli kormánnyal állapodott meg, amely a szovjet menekültek tranzitszállásaként használná a laktanyát. Ugyanakkor megvan már a végleges hasznosításra vonatkozó szerződés a Katolikus Egyetemi Alapítvánnyal, amely európai részlegét működtetné itt. El lehet képzelni, hogy a jelenlegi Öböl-válság, terrorista veszély mellett ez a két intézmény hogy működhetne egymás mellett. Azt pedig – fővárosi törvény híján – végképp senki sem tudja pontosan, mely objektumok tartoznak a fővárosi, és melyek a kerületi önkormányzatokhoz. Ráadásul – s ez a KVSZ harmadik alapvető hibája – az úgynevezett piaci hasznosításra hirdetett versenytárgyalásokat ez a szervezet írja ki, holott ez is az önkormányzatok feladatkörébe tartozna.

Döntsön az önkormányzat

Az önkormányzatok azt szeretnék, ha ők dönthetnének a hasznosítások kérdésében. Döntéseiket természetesen szívesen egyeztetnék a kormánnyal, messzemenően figyelembe véve azokat az esetleges biztonsági szempontokat, melyek csak kormányszinten kezelhetőek, mint például a szovjetekkel folytatott tárgyalások, bár a kormány módot találhat arra is, hogy ezekbe a tárgyalásokba az önkormányzatokat is bevonja valamilyen módon. Ez különösen fontos lenne az úgynevezett értékmegállapítási tárgyalások során. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mekkora kártérítési összeget kell fizetniük az önkormányzatoknak egy-egy objektumért.

A legalapvetőbb probléma a nyilvánosság bevonásának kérdése. Egy jól működő gazdaságban nyilvánosnak kellene lennie, mire és milyen feltételek mellett lehet hasznosítási igényt beadni. Jó lenne, ha erről nem csak bizonyos cégek rendelkeznének információkkal. Jelenleg ugyanis ez a helyzet. Csak azt nem tudni, a fantomkáefték és a szovjet–magyar vegyes vállalatok honnan szerzik információikat, de néha megdöbbentően jól értesültek. Ezekben az esetekben egyfajta, a régi rendszerből eredeztethető érdek-összefonódásokról lehet szó. A megoldás itt is az lenne, ha az önkormányzatok feladatai közé tartozna a közvélemény tájékoztatása. Nekik azonban jelenleg nincs ilyen jogosítványuk, ezt is a KVSZ intézi.

A régi jogszabályok nem biztosítanak megfelelő keretet a katonai objektumok hasznosítására, és az új jogszabályok még nem születtek meg. A fővárosi törvény, a lakástörvény, a földtörvény hiányának következményeit önkormányzat és kormány egyként nyögi.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon