Skip to main content

Azok a bizonyos kiemelt nyugdíjak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A törvénytervezet lehetővé teszi, hogy egyénileg bárki folyamodhassék korábban élvezett nyugdíj-kiegészítéséért, illetve az azzal megegyező összegű pótlékért. De ehhez bizonyítania kell, hogy pl. a „Szocialista Hazáért” Érdemrendet vagy a babérkoszorúval ékesített zászlórendet művészeti, tudományos teljesítményért, illetve ma is méltánylást érdemlő politikai érdemekért kapta.

A híres sátoraljaújhelyi börtönfelkelés résztvevői közül például sokaknak „Szocialista hazáért” kitüntetést adtak a ’60-as években, s így részesülnek az Európában mindenütt szokásos, pénzben is kifejezett antifasiszta elismerésben. A törvénytervezet majdani tárgyalásánál ez a rész sok vitát fog kiváltani. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy valaki, mondjuk 15–20–25 év távlatából bizonyítani tudja ezt. Annak a veszélye is fennáll, hogy azoknak fog leginkább sikerülni, akiknek a jogutód szervezetnél jók a kapcsolataik. Kelemen államtitkár elmondta, hogy a fent említett 15000 emberen kívül feltehetőleg még sokan kapnak kivételes nyugellátást, akiknek pontos kilétét egyelőre homály fedi. Az előző rendszerben a háromezres számmal kezdődő titkos rendeletek útján számos külön kegyet gyakoroltak. (Ilyen rendeletet még ’89 őszén, a Németh-kormány idején is alkalmaztak.) A kedvezményezettekről semmit sem lehet tudni.

Nekünk – a Beszélőnek például – elég rejtélyes, hogy miért titkosak mindmáig ezek a híres „háromezresek”. Egyesek szerint azért, mert a mostani kormányunknak kedves személyek is akadnak a kivételezettek között.

A február 19-i parlamenti ülés ebédszünetében az MDF frakciójából Balázs István, Kiss Gyula és Pusztai Erzsébet sajtótájékoztatót tartott. Itt megtudhattuk, hogy a kormány úgy döntött, a háromezres titkos rendelkezéseket nyilvánosságra hozza. Még mindig különösnek tűnik, hogy ezeknek a törvénytervezet szempontjából nagy jelentőségű rendeleteknek a titkosságát csak a tervezet tárgyalásának kitűzött napján oldják föl, s a fátyol föllebbentésének érdemét az MDF vállalja magára. (A tervezet tárgyalása végül is az amnesztiatörvény körüli huzavona miatt a jövő hétre halasztódott.) Az MDF-es képviselők a sajtótájékoztatón elmondták, hogy az MSZP az erre vonatkozó parlamenti határozat ellenére mind ez idáig nem volt hajlandó kiadni a titkos rendeletek által kedvezményezettek névsorát. Emiatt felháborodásuknak adtak hangot. Felháborodásukkal teljes mértékben egyetértve szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy úgy tűnik, addig is, amíg az MSZP jobb belátásra tér, van mód arra, hogy az érintett személyek egy részének kilétét megtudjuk. Először is a Minisztertanács Hivatalának is bizonyára van irattára. Továbbá a Beszélő információi szerint ezeknek a személyeknek a nyugdíjas törzsszáma 700-zal kezdődik. Ha ez igaz, akkor a Társadalombiztosítási Intézetnek módjában áll az illető személyek kilétének felfedése.

Szívesen utánajártunk volna, hogy kormányzati részről mit tudnak erről, azonban mind Kajdi József, a miniszterelnöki hivatal közigazgatási államtitkára, mind Botos József, a Társadalombiztosítási Intézet államtitkári rangban levő igazgatója, sajtófőnökeik útján, elzárkóztak a kérdezősködéstől. Kelemen András államtitkár állítása szerint semmit nem tud a 700-zal kezdődő nyugdíjtörzsszámokról.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon