Lantos Miklós

Nyomtatóbarát változat

– A Fidesz lédús szlogenjével – „Ha unod a banánt, válaszd a narancsot!” – szerte az országban tele vannak a plakáthordozók és a buszmegállók. A lapok ezzel szemben nincsenek tele a párt kampányrendezvényeivel. A két héttel ezelőtti székesfehérvári kampánynyitóról sem számoltak be túlzott részletességgel. Azért-e, mert a Fidesz mind a jobboldali, mind a szociálliberális lapokban „mostohagyerek”, ahogy azt a párt vezetői mondogatják, vagy azért, mert a szervezés nem volt tökéletes? A Fidesz ötösfogatának (Orbán Viktor, Szájer József, Urbán László, Pokorni Zoltán és Deutsch Tamás) múlt heti budapesti nagygyűlésén mindenesetre nem vett részt több mint kétszáz ember. Az a kétszáz viszont nem ült ott hiába, mert a kissé döcögős kezdet után a kisszámú közönség kérdésözönében tartalmas és jó hangulatú beszélgetés alakult ki.

Először Urbán László beszélt a Fidesz gazdasági programjának néhány fontos eleméről, majd Pokorni Zoltán vázolta fel a Fidesz oktatáspolitikájának alapelveit, „az esély iskolájának” megteremtéséhez vezető lépéseket. Utánuk a nagyon fáradtnak tűnő Orbán Viktor tartott egy kicsit fáradt előadást arról, hogy mi a különbség a négy évvel ezelőtti és a mostani választások között a Fidesz szempontjából: akkor a négyszázalékos küszöb átugrása volt a tét, most pedig akár kormányzati pozícióba is kerülhetnek. Az érdeklődők mindenekelőtt arra voltak kíváncsiak, hogy a narancsok a tulipánt vagy a szegfűt választanák-e szívesebben maguk mellé a kormányba. „A magam részéről a Marlene Dietrichet” – válaszolta a pártelnök Adam Michnik nyomán, értve ezalatt a végzet asszonyánál valamivel kevésbé vonzó SZDSZ-t. A Fidesz külpolitikájával kapcsolatos kérdésekre Szájer József válaszolt igen szellemesen és igen hatásosan. A Fidesz második emberének sikere az elsőre is ösztönzőleg hatott, és az utolsó szó jogán ő is megcsillogtatta retorikai képességeit, s egy pillanatra visszahozta a négy évvel ezelőtti kampány („Hallgass a szívedre…”) hangulatát. Amikor arról beszélt, hogy a sokfelől szorongatott legkisebb fiúnak egy olyan európai Magyarországért kell küzdenie, ahol az ember gyereke nem teszi fel magának azt a kérdést, hogy érdemes-e itt maradni, vagy egy kicsit nyugatabbra kell menni egy élhetőbb élet reményében. Mi tagadás a közönség egy kissé meghatódott. Úgy tűnik, egy felnőtt és nemzetileg elkötelezett liberális néppárt közönségével is előfordulhat ilyesmi.

• Belföld