Skip to main content

Beszélő hetilap, 12. szám, Évfolyam 6, Szám 13

(Haas György) - Kőszeg Ferenc: [Olvasói hozzászólás, szerkesztői válasz]

Tandori Dezső:

Mink András: „Hosszú az út a pohártól az ajakig”

Király Béla: AWACS repülőgépek a magyar légtérben

t. [Solt Ottilia]: Kacsa (?) a magyar légtérben

: Az AWACS-kérdés terjedelme a különböző napilapokban március 16–19.

Lantos Miklós: A tulipán, a szegfű és a Marlene Dietrich

A Fidesz budapesti nagygyűlése

Kőszeg Ferenc: Újságot olvasni szabad?

Németh G. Béla: In memoriam Benda Kálmán

Lángh Júlia: Nem mind szkinhed, aki késel

A palackból szabadított szellem sztorija a kismetrón

Neményi László: …arról, hogy milyen könnyű nyilasnak lenni

(gyurovszky) - Kiss - nl [Neményi László]: Német–francia perpatvar / Kormányváltás – stílusváltás / Nyílt szavazás – titkos végeredmény?

Kiss Ilona: Hátországi jelentés

Kun Miklós: Az orosz vörösbarnák faltörő kosa

Vlagyimir Zsirinovszkij: Végső roham Délre

Viktor Jaszman: Ha Zsirinovszkij nem lenne, ki kellene találni

Szergej Cakunov: Ki választotta? A nép vagy a Kreml?

: „Nem a fasizmus fertőzte meg az orosz népet”

: Ő orosz Oroszországot akar, én német Németországot

: Bohóc?

Vitalij Moszkalenko: A szomszéd kinyírásának legjobb módszere

: Natasa Rosztova első bálja

: Ribnyikov köz 1.

Zolnay János: Lakótelep az erdőben

Revitalizáció a Ferencvárosban

Révész Sándor: Tanvédő háború

Pártok a közoktatásról

Ungváry Rudolf: Erősödő szabadság

A szétválás kényszere és a gyász hiánya

Hajdu István: „…mondjuk, ez egy ilyen szelíd ember”

Baranyay Andrással beszélget Hajdu István

Sebők Zoltán: Objektív-e az objektív?

Szilágyi Andor: Fordulj be és alugy Uram László király

Tar Sándor: A mi utcánk

4. Sudák József csoportvezető

bori: Brutális napjaink

Kováts Albert: Csontváry

: Dr. Faustus villanyt gyújt

A berlini Hebbel-Theater vendégjátéka

(Kristó Nagy István): Gertrude Steinről

: Robert Wilsonról

[Bán Zoltán András]: Határ, 1994. február

[Kisbali László]: Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon