(Kristó Nagy István)

Vissza a főcikkhez →

Gertrude Steinnek mindmáig csupán egy műve jelent meg magyarul: az Alice B. Toklas önéletrajza. De – amennyiben hihetünk az irodalomértőknek – ez is elég, mert a steini szerep fontosabb a műveknél, márpedig ebből a könyvből éppen erről a szerepről tudhatunk meg igen sokat. „Adva van egy érzékeny lelkületű és sokféle belső gátlással küszködő, kisebbrendűségi érzésektől sújtott, viszont annál sértődöttebb és nagyobbra törő, okos amerikai nő, akinek alapmagatartásét eleve megszabja néhány gondolat: mélységes tisztelete mindannak, ami szép és szellemi, ugyanakkor valami olyasminek a követelése, ami merőben más, mint ami addig volt: ami modern. Ennek a mindenáron újat akarásnak alighanem első prófétája Gertrude Stein, úgy is mint alkotó, úgy is mint mecénás – mint új írói módszerek kiagyalója, az új művészetek támogatója, menedzsere. Gertrude Stein fontos alakja volt annak a francia–angol–ír–amerikai műhelynek, amelynek olyan óriások voltak tagjai, mint Apollinaire, Joyce, Yeats, Eliot, Pound, F. M. Ford, Cocteau, Anderson, Dos Passos, Faulkner, Fitzgerald, Hemingway és Wilder. De nemcsak irodalomról volt szó, hanem képzőművészetről is.” Stein Matisse s még inkább Picasso hűséges híve, pártfogója, barátja, hogy a többi nagyságról, mint Braque, Picabia, Juan Gris már ne is beszéljünk.

• Rábeszélő