Skip to main content

Gertrude Steinről

Vissza a főcikkhez →


Gertrude Steinnek mindmáig csupán egy műve jelent meg magyarul: az Alice B. Toklas önéletrajza. De – amennyiben hihetünk az irodalomértőknek – ez is elég, mert a steini szerep fontosabb a műveknél, márpedig ebből a könyvből éppen erről a szerepről tudhatunk meg igen sokat. „Adva van egy érzékeny lelkületű és sokféle belső gátlással küszködő, kisebbrendűségi érzésektől sújtott, viszont annál sértődöttebb és nagyobbra törő, okos amerikai nő, akinek alapmagatartásét eleve megszabja néhány gondolat: mélységes tisztelete mindannak, ami szép és szellemi, ugyanakkor valami olyasminek a követelése, ami merőben más, mint ami addig volt: ami modern. Ennek a mindenáron újat akarásnak alighanem első prófétája Gertrude Stein, úgy is mint alkotó, úgy is mint mecénás – mint új írói módszerek kiagyalója, az új művészetek támogatója, menedzsere. Gertrude Stein fontos alakja volt annak a francia–angol–ír–amerikai műhelynek, amelynek olyan óriások voltak tagjai, mint Apollinaire, Joyce, Yeats, Eliot, Pound, F. M. Ford, Cocteau, Anderson, Dos Passos, Faulkner, Fitzgerald, Hemingway és Wilder. De nemcsak irodalomról volt szó, hanem képzőművészetről is.” Stein Matisse s még inkább Picasso hűséges híve, pártfogója, barátja, hogy a többi nagyságról, mint Braque, Picabia, Juan Gris már ne is beszéljünk.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon