Skip to main content

Két kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


A német grafika két fénykorából is láthatunk most elsőrangú szemelvényeket a Szépművészeti Múzeumban. A németalföldi Lucas van Leyden (1494–1533) festő és híres-nevezetes kortársai, mint Dürer, Baldung, Grien, Altdorfer, Cranach vagy Burgkmair réz- és fametszetei, rézkarcai a grafikai kabinetben tekinthetők meg. A gazdag tárlat darabjai egytől egyig a múzeum gyűjteményéből valók. A patinás grafikusnevek ismertebbek, mint Lucas van Leydené, pedig ez a tárlat is meggyőzhet mindenkit arról, hogy méltán kerül velük egy sorba. A csodagyerek a képzőművészetben mint a fehér holló. Leydenen kívül csupán Picassóról hírlik hasonló. Kétségtelen tény, hogy a németalföldi művész 14 éves korában készítette első ismert lapjait, melyek meglepő rajzi és mesterségbeli tudásról tanúskodnak, ráadásul a hagyományos témákat merőben új felfogásban ábrázolják. A tejeslány az első zsánerképek egyike az Alpoktól északra: megindul a művészet profanizálódásának folyamata. Pályafutását szüntelen megújulás és szellemi frissesség jellemzi. Tanul jeles kortársaitól, és hat rá az italianizmus áramlata. Németalföldi festőtársai közül egyedülállóan gazdag grafikai életművével emelkedik ki.

Ahogyan Lucas van Leyden munkássága a XVI. század viszonyai között példázza a művészet nemzetek fölötti, határokat nem ismerő mivoltát, akként igazolja ezt az expresszionizmus irányzata, melynek számos nemzet fiai hódolnak az első világháború táján Németországban. A budapesti közönség talán első alkalommal kap átfogó képet a stuttgarti Külföldi Kapcsolatok Intézete válogatásában e fontos irányzat képviselőinek munkáiból A német expresszionizmus grafikája című világjáró tárlaton, amely a múzeum újonnan és igen színvonalasan kialakított alagsori termeiben látható. A drezdai Die Brücke (Híd, 1905–1913) a XX. századi művészet egyik legjelentősebb művészcsoportja: tagjai, mint Kirchner, Schmidt-Rottluf, Heckel, Pechstein, Nolda és Müller megteremtették a modern grafika formanyelvét, méghozzá a régi művészetéhez méltó rangon. Névválasztásuk a francia s a német művészet közti távolság áthidalásának szándékára utal. A Der Blaue Reiter (Kék lovas, 1911–1914) csoportjának orosz tagjai is voltak. Közülük Kandinszkijtól láthatók gyönyörű színes fametszetek és rézkarcok. A tárlat kiváló munkákkal szerepelteti még Marcot, a nálunk felfedezésszámba menő Campendonkot és a svájci Klee-t, akivel mindig öröm a találkozás. Rajtuk kívül mint kitűnő nem csoportbeli művészek Feininger, Rohlfs, Kokoschka, Beckmann, Grosz és Dix munkái vannak jelen.

(Lucas van Leyden: szeptember 15-ig;
A német expresszionizmus grafikája: augusztus 20-ig)







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon