Kováts Albert

Nyomtatóbarát változat

A Magyarországon jóformán teljesen ismeretlen festőt és grafikust, Kassákhoz hasonlóan, a húszas évek elejétől a konstruktivizmus formavilága ragadta magával. Expresszionista korszakán már az első világháború előtt túljutott. Kezdetben fametszetein és festményein még felismerhető mindaz, amiért a kor gyermeke – így ő is – rajongott, vagyis a modern technika és építészet vívmányai: gyárak, repülőgépek, fúrótornyok és felhőkarcolók, de aztán 1918 és ’23 között ezek fokozatosan átalakulnak képépítő elemekké, s derékszögű rendbe sorakoznak. A kiállításon végigkövethető ez a folyamat.

Mint a konstruktivisták általában, Dexel is arról ábrándozott, hogy a művészetében rejlő új világ ígérete mielőbb kézzelfoghatóan beteljesül. Ezért a derékszögek, az egyenesek és az egyöntetű színmezők puritán rendezőelvét minden lehető területre igyekezett kiterjeszteni. Ez elsősorban a reklámgrafika gyakorlatát érintette: Dexel munkássága is hozzájárult annak a modern európai grafikai szellemnek a kialakulásához, amely egészen a közelmúltig, a számítógépes grafika megjelenéséig átlengte hétköznapjainkat. Formaelméleti könyvei szemléletükben a Bauhauséval mutatnak rokonságot, egyébként Dexel nevéhez fűződik a világító közlekedési tábla feltalálása is (1927).

A század története az ő pályafutásán is alapos nyomot hagyott. Amikor 1933-ban uralomra jut a nácipárt Németországban, felhagy a festéssel. Két évvel később „elfajzott művésznek” minősítik és elbocsátják az állásából. Figyelemre méltó kassáki párhuzam, hogy a hatvanas években feléledő érdeklődés Dexelt is konstruktivista festészete folytatására ösztönzi. Korábbi korszakainak, grafikusi és elméletírói tevékenységének a bemutatása mellett e kései munkái is helyet kaptak a kiállításon.

(Budapest, Fő tér 1., Zichy-kastély. Augusztus 14-ig.)

• Rábeszélő