Skip to main content

Sok érdekes kiállítás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


közül most két eltérő habitusú, távolról mégis hasonló indíttatású művészé ragadott meg elsősorban. Erdélyi Eta a kitűnő Fészek Galériában rendezett egységes hatású, elegáns tárlatot. Olaj- és temperaképein, köztük a legújabb, idei művén, az ötrészes Paravánon civilizációs kötöttségek és a kitárulkozás, őszinte megmutatkozás vágya mérkőzik meg egymással. A művész az ősiségbe, Altamira barlangrajzáig nyúl vissza, hogy a legkorábbi, legbenső rétegekre lelhessen önmagában is. Részben a körülmények hatalmának, kényszerének foglyaként, részben belátásból, a művész a kutatás során nem jut el a végső pontig; a lelet soha nem kap teljes megvilágítást. A zöld vagy a kék számtalan árnyalatának villódzásából bontakoznak ki a széles gesztussal húzott ecsetvonások hálóján keresztül, mintegy fátylak rétegein át, emberi alakok: a festő alteregói; törekvéseinek, tudattalan vágyainak megszemélyesítői. A figurákat keresztülhúzó indulatos mozdulatok mintha a lélek titkainak kiteregetése elleni akaratlan tiltakozásról, elfojtásról tanúskodnának. Ellentmondásos állapot: a szenvedéllyel odavetett kalligráfiák heves indulati kivetítések, egyszersmind azonban képi szerepük szerint éppen a művész jelképes alakját kötik gúzsba, teszik passzív háttérfigurává. A következetes ragaszkodás a témához, kompozícióhoz és festői megközelítéshez a megoldhatatlan probléma permanens jelenlétére utal.

Az ősiség és a művelődés rétegeinek ütközése gazdagítja Paizs László munkáit is a Vigadó Galériában. Ám az alkalmazott eljárás itt óhatatlanul viszonylagos személytelenséget ír elő a művész számára. Ismeretes, hogy Paizs régóta és művészetünkben egyedülálló intenzitással folytat kísérleteket műanyagokkal. A kiállítás képei, a rajtuk helyet foglaló szaggatott műanyag domborzat tektonikus rétegeknek, geológiai képződményeknek, a természet munkájának tetszik; e kísérletek eredményeinek táblaképre alkalmazott változata. A művész azonban szemmel látható módon nem mindig elégedett az anyag véletlenül vagy az „irányított véletlen” módján megdermedő alakzataival, hanem továbbra is befolyásolja, korrigálja a „természeti képződményt” utólagos beavatkozással; rajzzal, festéssel tereli a kívánt irányba. Így segít, hogy a Pieta vagy a Bukott angyal (mindkettő 1993-ból) felderengjen a felületen, vagy hogy felismerjük a Régi vár (1992) körvonalait. Szándék és véletlenek egybeesése tehát olykor a kultúrtörténeti, máskor meg a földtörténeti réteg előtérbe kerülése. Különös paradoxon, hogy a nagyon is mesterséges poliészter-alkímia eredménye természetinek hat, míg körülöttünk, ameddig a szem ellát, művi és egyre inkább másodlagos a természet. Hogy ez valójában bomlásra mutat-e vagy fejlődésre, esetleg inkább csak átalakulásra, az nyitott kérdés kívül és belül, azaz itt, Paizs László képein.

Erdélyi Eta: Fészek Galéria, VII., Kertész u. 36., szeptember 27-ig
Paizs László: Vigadó Galéria, Vigadó tér 2., szeptember 25-ig







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon