Robert Wilsont valószínűleg Pilinszky János „népszerűsítette” először Magyarországon, jóllehet a Színház című lapban már korábban is jelentek meg beszámolók. A Beszélgetések Sheryl Suttonnal – Wilson gyönyörű fekete színésznődével – olyan szuggesztíven érzékeltette A süket pillantása című előadást, olyan érdekessé tette Wilsont, hogy legszívesebben azonmód Párizsba rohantunk volna megnézni, hiszen abban aligha reménykedhettünk, hogy valaha is láthatjuk Magyarországon. Ez 1977-ben volt. Wilson azóta sem vendégszerepelt nálunk, de kíváncsiságunk nem lankadt, újabb és újabb különösségek híre érkezett hozzánk.
Wilson eredetileg gyógypedagógus – autista gyerekeknek alapított iskolát, sokáig maga is süketnéma volt – meg festő és építész. A színházzal csak 1965-tól került közeli, alkotó kapcsolatba. Rendezéseinek sajátosságai: a rendkívül hosszú játszási idő (volt olyan előadás, ami több napig tartott), a végtelen csöndek, a gesztusok, a zeneiség, a látvány felfokozott, a szavak lefokozott szerepe. Wilson rendezéséhez nehéz kulcsot adni – de a nyitottság nélkülözhetetlen a befogadáshoz.
Friss hozzászólások
6 év 9 hét
8 év 35 hét
8 év 38 hét
8 év 38 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 43 hét