Skip to main content

Andor Mihály: Rendszerváltás Dimbesdombon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szociológus, Andor Mihály könyve egy magyar falu közéletének 1986-tól ’90-ig tartó krónikája. Tárgyilagos, mégis izgalmas összefoglalása mindannak, ami ebben az időszakban valamennyiünk lakóhelyén megtörtént: a civil társadalom fokozatos öntudatra ébredésének és megszerveződésének; a párt- és tanácsrendszer elbizonytalanodásának és összeomlásának; az új pártok megalakulásának és a hatalomátvételnek, vagyis a helyhatósági választásnak.

Dimbesdomb a szerencsésebb települések közé tartozik. Az átlagosnál előnyösebb a földrajzi fekvése és ezáltal a gazdasági környezete, az átlagosnál polgárosultabb és iskolázottabb a lakossága. A rendszerváltás azonban itt sem ment könnyen. A régi hatalom emberei itt is megpróbálták manipulálni a falu érdekvédelmét felvállaló egyesületet, majd amikor politikai hatalmukat veszni látták, itt is a gazdasági hatalomban kerestek és találtak menedéket. A falu értelmiségéből és vállalkozóiból szerveződött ellenzék itt is egységben és egyetértésben lépett fel a pártállam bürokratáival szemben, és itt is egymással vetélkedő csoportokra bomlott, mihelyt pártokba szerveződött.

Igaz, az SZDSZ itt a kisgazdákkal fogott össze, de az elszigetelődött MDF itt is kétségbeesett vagdalkozásba, „negatív kampányba” kezdett, és itt is elvesztette a választást. A puszta hatalomvágytól fűtött önjelöltek itt is hamar lelepleződtek, sőt, a személyes kapcsolatok szigorú kontrollja révén még sokkal hamarabb, mint a nagypolitikában.

Nincs ebben semmi új, a történet nagyon is jól ismert a napi publicisztikából. A könyv mégis lebilincselően érdekes, mert nem sótlan, okoskodó politikai elemzés, hanem az események menetének a helyi viszonyok alapos ismeretére épülő, minden részletében hiteles és átélhető bemutatása. A szerző magával viszi olvasóit Dimbesdombra, lépésről lépésre követhetjük a szereplőket, és mint egy izgalmas kaland hőseinek, drukkolhatunk nekik. Miközben elismeréssel nyugtázhatjuk az előadásmód erényeit: a részletekre is érzékeny megfigyeléseket, a precíz és alapos dokumentációt, a lényegre koncentráló tömörséget és a krónikáshoz illő objektivitást.

A könyv a VITA kiadónál jelent meg, Budapesten, 1991-ben.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon