Skip to main content

A nyár gyümölcsei a Tavaszi Fesztiválon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


Az angol jazz mindig is igyekezett elszakadni az amerikai és európai (kontinentális!) hatásoktól. Megtapasztalhattuk ezt 1992 májusában is, mikor az első Magyar Jazz Ünnepe fesztivál nyitóestjén a Merlin Színház színpadán a London Jazz Composers Orchestra olyan kétszer 50 perces szabad improvizációt produkált, hogy a hazai „free” kis létszámban megjelent képviselői is zavartan tekingettek egymásra. Valamivel szolidabb produkció az angol avantgárd legjelentősebb képviselője, Django Bates most megjelent CD-je, a „Summer Fruits (and Unrest)”. A zeneszerző-zongorista Bates szaxofonos barátjával, Iain Ballamyval 1983-ban „egybeterelte” a brit jazz legtehetségesebb 20 év körüli fiataljait, s egy 21-tagú big-bandet alakított Loose Tubes néven. Ez a formáció közel egy évtizedes működése során megfordult a legrangosabb európai fesztiválokon is. 1991-ben a Loose Tubes 1986-os lemezének címét felhasználva Delightful Precipice-re változtatta nevét.

Ez az időközben 19-tagúra „apadt” zenekar vette fel Bates tizenegy kompozícióját tavaly júniusban Londonban, illetve Ludwigsburgban. Aki már korábbi lemezeiről ismeri Bates zenei világát, egyáltalán nem lepődhet meg eklekticizmusán. Aki viszont most hall először a brit muzsikusról, annak elmondom, hogy a két szélső pont – a „Nights in Circus” című keringőtéma, és a „Discovering Metal” (mint a címe is jelzi) heavy metal. Természetesen a hagyományos hangzáshoz szokott embereknek ez a zene polgárpukkasztó. Aki azonban kíváncsi a 90-es évek brit avantgárdjára, annak érdemes lesz ellátogatnia a Tavaszi Fesztivál soproni és győri rendezvényeire, ahol fellép majd Django Bates együttese is, és a fentiekben említett új CD-jük anyagát játsszák magyarországi ősbemutatóként.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon